Honlap címe

 Tartalom:

Emlékbeszédek Velemben, a kopjafánál

           Dr. Csider Sándor : A velemi kopjafa (Első megjelenési helye a NK7.

                              évfolyamról  készült CD, 2016.) 

           Dr. Csider Sándor emlékbeszéde a velemi kopjafánál 2022. december 07-én

Horváth György  1. évf. (1943-2020) Horváth

Beke Pál  2. évf.(1943-2009)

Botár Attila 5. évf. (1944-2019) botar

Lipp Tanás 5. évf. (1946-2022)

Nagy Gáspár 7. évfolyam (1949-2007) nagy

Patka László 6. évf. (1948-2008) patka

Szokoly Tamás 4. évfolyam (1947-2009) szokoly

Varga Kovács Amarilla 7. évfolyam (1950-2012)

Cukor György 9.évf. (1951-2023)

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Csider Sándor: A velemi kopjafa

 

     A Dr. Kiss Gyula Kulturális Egyesület 1997-ben kopjafát állított a velemi továbbképző ház kertjében a jelentősebb életutat  bejáró, példaadó népművelők emlékére.  A kopjafára erősített lemezre vésik a neveiket. Dr. Kiss Gyula tanár úr neve is megtalálható a táblán.

    Az Egyesület tagjai minden év decemberében megkoszorúzzák a kopjafát, s ott emlékező beszédet tartanak. 2011-ben én mondtam a beszédet.

 

 

 

Dr. Csider Sándor megemlékező beszéde a velemi kopjafánál

(részlet)

2011

Hagyomány már, hogy az év végéhez közeledve találkozunk  itt Velemben. Számot adunk arról, mit tettünk az adott évben és szót váltunk a terveinkről.  Nemcsak magunkkal találkozunk ilyenkor. Elődeinkkel is, akikhez mérjük tetteinket. A szakma már nem élő legnagyobbjai előtt tisztelgünk. Minél mélyebbre hajolunk előttük, annál magasabbra jutunk. Minél többet merítünk munkásságuk hagyatékából, annál gazdagabbak leszünk.

Velembe, e számunkra szent helyre, velük együtt vonultunk el  egymástól okulni, erőt gyűjteni, hitet meríteni vagy vigasztalódni, sikereket ünnepelni.

Rituális hely ez. Egy fiatal – s már kihalófélben levő, de talán megújulni képes –szakma képviselőinek összejövetelei zajlottak, zajlanak itt a kő- és a faragóházban s fák alatt meghúzódó kopjafa körül.

A réztáblán szereplők életútja olyan alap a számunkra, melyre építkezhetünk.

Mindegyikük pótolhatatlan. Úgy, ahogy  Ők éltek, dolgoztak, már senki nem tud.

Gyakran nosztalgiázunk, de nem lehetünk nosztalgikusak. Emlegetünk korábbi„szép időket”, de nekünk a mai viszonyok között kell építkeznünk, az általuk adományozott építőkövekből új házat építenünk.

Sokat kaptunk tőlük. Albert Schweitzer írja:

„A bennünk lakozó szelídség, jóság, megbocsátó készség, igazság, hűség, a szenvedések tűrése nagyrészt azoknak az embereknek köszönhető, akiknek életében megláthatjuk ezeket., olykor jelentős, olykor jelentéktelen események során. Egy életté vált eszme szikraként pattant lelkünkbe, s lángra gyújtotta bensőnket.”

Népművelők voltak ők a szó legnemesebb értelmében. A gondjaikra bízott közösségek életminőségének javítói. Mások szolgálatára adták  az életüket, úgy teljesítették ki magukéit. Vallották, hogy „az élet abban az arányban gazdagszik, amilyen arányban elszórják.”, hogy az „ember mindent csak valakiért csinál…, valakiért törekszik, önmagunkért, csupán nem érdemes.”

Olyan hivatás a miénk, mely csak úgy működik, akkor eredményes, ha a gyakorlója egész lényét áldozza fel. Mert itt nem elég tudással rendelkezni. Erényesnek is kell lenni. Osztozni a velünk élők sorsában, együtt érezni velük,

A népművelő munkaidőt alig ismer, emberi kapcsolatok élesztője, kapcsolati hálók erősítője. Hagyományokat őriz, de minden haladó új iránt fogékony.

Elméletileg felkészült, mégis a mindennapok gyakorlatában él. Az egyének és csoportok lélektanának és a társadalom mozgatórugóinak ismerője.

Együttműködést kereső, de a vélt jóért, az egyetemes értékekért minden hatalommal ütközni is képes, rebellis fajta.

 

            Mintha ismerne bennünket Hamvas Béla amikor ezt írja:

„Az ember ott kezdődik, hogy teremt valamit, ami nincs. Valakinek lenni a semmiből. Nem a legkisebb, hanem a legnagyobb ellenállást keresni. Csak azt érdemes megcsinálni, ami lehetetlen”

 

A világ fordulóponthoz érkezett. Soha nagyobb szükség nem volt azokra, akik a jó felé igyekeznek billenteni a sorsát.

Mi nem sodródhatunk az eseményekkel és nem állhatunk szakadékba vezető utak élére. Adjunk oltalmat, megnyugvást az embereknek e viharos időkben s egyúttal rázzuk fel őket, késztessük jó ügyekért való cselekvésre.

Szomorúak vagyunk, mert nem vagytok már közöttünk, de ugyanakkor öröm is él bennünk, hogy veletek dolgozhattunk, ismerhettünk benneteket, a barátaink voltatok, együtt ettünk, ittunk, énekeltünk, hajnalokig beszélgettünk.

A szertartás azután kezdődik, miután eljövünk e kopjafától. Tőlünk függ, mit váltunk valóra az itt megerősödött hitünkből.

Egyikünk sincs egyedül. Veletek és egymással vagyunk. Így énekel a Bojtorján Együttes:

„Egyszer megszülettünk, ezért majd egyszer meghalunk. Adj hálát érte, hogy még együtt vagyunk. Mert volt már pár utunk és sok mindent tudunk, legfőképpen azt, hogy összetartozunk.”

 

                                                                                                  Dr. Csider Sándor

 

 

 (Szerk.megjegyz.: az írás bevezetője 2016-ban készült, az NK7. évf. cd-jének a részére.P.I.)

 

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

 

Dr. Csider Sándor emlékbeszéde a velemi kopjafánál 2022. december 07-én

 

Honnan tudod, hogy előtted jár, amit keresel, nem pedig mögötted? Talán arra van szükséged, hogy megállj egy percre.

Hamvas Béla.

 

Évente visszatérünk a kopjafához, hogy lerójuk kegyeletünket jeles elődeink előtt. Eljöttünk most is, hogy találkozzunk velük s önmagunkkal, hogy megtisztulva erőt merítsünk a mához, a holnapokhoz.

Szent helyen állunk. Nem messze az egykori gyermeküdülőtől, ifjúsági tábortól, a tudást, feledhetetlen élményeket adó kőháztól, a közösség építette faragóháztól, műhelyektől, a jelképes hídtól, malomtól, tűzrakó helytől.

Emlékhelynél.

A kopjafa réztábláján szereplő egykori kiemelkedő munkásságú népművelők, könyvtárosok legszebb, legjelentősebb emlékműve elsősorban mégsem itt, hanem mindazok szívében áll, akikre kisugárzott a munkásságuk.

Életünk egy részét magukkal vitték egy másik világba, mi pedig tartsuk az övékét továbbra is itt a földön.

 

Gazdag élet volt az övéké. Annyi kincset gyűjtöttek, amennyit életük során ajándékká tettek. Azzal gyarapodtak, amit adtak. Mindannyian tudták, hogy az életük szolgálat. Örömük volt érte a jutalom. Boldogok voltak, mert megtették mindazt, amit a sors követelt tőlük, kibontották azt a tehetséget, amivel rendelkeztek. Úgy vált ki-ki a maga területén naggyá, hogy mások nagyságához járult hozzá. Egyikük sem méricskélte magát; nem dicsőítette, de nem is becsülte le. Egyszerűen csak azok voltak: akik.

Sokan úgy vélik: minden ember pótolható. Csak a rideg, praktikus valóságban érvényes e mondás.

Nincs pótolható ember. Olyanok, mint ők voltak, akiknek úgy fűződtek füzérré emberi kapcsolataik, tapasztalataik, tetteik láncszemei, mint nekik, nem születik más e világon.

Hivatásuk gyakorlása során szinte mindig normát szegtek, mert a meglévő viszonyoknál jobbra törekedtek.

Mi még személyesen ismertük őket. Nekünk még ma is fülünkben cseng a hangjuk, emlékszünk mozdulataikra, magunk előtt látjuk az életrajzi adatok mögött meghúzódó embert. Általuk is tudjuk: másokra gyakorolt befolyásunk elsősorban attól függ, hogy milyen emberek vagyunk.  

 

Mintha a mi közösségünkről, a Dr. Kiss Gyula Baráti Kör tagjairól írta volna Hamvas Béla: Egynek lenni annyi, mint együtt élni a szeretetben, a kölcsönös nyitottságban, nem elzárkózva vagy elrejtőzve a félelem falai mögé, hanem nyílt bizalommal, befogadásra készen. Körünkben  mindenki saját tehetsége szerint ad és kap, a másikat saját magánál többre tartva, megbocsátva és bocsánatot nyerve. A különbségek nem fenyegetően hatnak, hanem értékként jelennek meg… Mindenki ajándékká válik.

 

Gyakran idézem magam elé Szombathelyen alkotó Marosfalvi Antal egyik festményét. A kopár hegytetőn fehér szék látható, előtte fehér asztal. A széken nem ül senki, az asztal üres. Tudom, hogy nekünk ahhoz az asztalhoz egyszer le kell ülnünk s kiterítenünk mindazt, amit életünk során alkottunk. Hisszük: lesz mit. Több-kevesebb sikerrel, de igyekeztünk ellátni azt a feladatot, amit a sors ránk bízott.

Élünk, megadatott, hogy még élhetünk, ezért azok helyett is cselekednünk kell, akiknek az emlékét most megidézzük. Felelősen, tisztán, szépen, a jóra törekedve, az igazságot szem előtt tartva.

 

Minden barátunk elvesztése után úgy érezzük, már semmi sem az, ami volt, semmi nem olyan, amilyen volt. Hiányuk megszüntethetetlenül átlengi az életünket.

Az idei évben elveszítettük:

Matók Máriát, Babut, akinek a neve összeforrott a TIT-ével. Évtizedekig szervezte annak ismeretterjesztő programjait, nagyrendezvényeit. Mindenkivel megtalálta a hangot, tudósokkal, művészekkel s a közönséggel egyaránt. Alapítója és sok évig vezetője volt a ma is működő legendás szombathelyi Hölgy Klubnak. Megbízható, vidám, egyenes tartású és egyenes, a legnemesebb értelemben vett „hölgy” volt, akit a mindenkori jóindulat vezérelt.

Pungor Jánosné, Manyi, magán viselte a könyvtárosság minden erényét: nagy tudással, nem hivalkodva, háttérben maradva, vezetőségi tagként segítette a munkánkat, intézte pénzügyeinket. Lelkületére jellemző, hogy rendszeresen otthonában látogatta a nagybeteg Horváth Margitot. Távozása is szerény volt. Míg velünk volt. észrevehetetlenül viselte betegségét. aztán egyszer csak nem jött, elmaradt. Távolba tűnt.

Szamosné Grabarits Anna a megyei tanács művelődésügyi osztályán az oktatásügyet irányította. Tette ezt egy fellendülő időszakban, amikor iskolák sokasága épült Szombathelyen és a megyében. Középiskolai kollégiumi vezetőként szinte anyai szerepet vállalt a diáklányok életében. Pedagógusok, népművelők jó barátja volt és marad.

 

Nem távozhatunk e helyről anélkül, hogy Horváth György nevét meg ne említenénk. Szívünk közepét érte az ő távozása. Belerendültünk s azóta sem igazán térünk magunkhoz. Ő jelentette az állandóságot, a biztonságot, az atyai gondoskodást, a mindenre s mindenkire kiterjedő odafigyelést.

Gyuri elvesztése egybeesett egy korszak zárultával. A Covid otthonmaradásra kényszerítette az embereket. A „Maradj otthon!” életmentő lehetett, de hogy a közösségeket megtizedelte, az bizonyos. Manapság, az energiaválság közepette intézményeink sorát zárják be hónapokra. A még működőkben fagyoskodnak a dolgozók, télikabátban vesz részt a közönség a rendezvényeken. Az elhidegülés pedig a forró nyarakra is kiterjed.

 

Feljöttünk a velemi hegyre. Alig értjük azt a világot, amit magunk mögött hagytunk, s nem tudjuk, mi vár bennünket amikor visszatérünk.

Úton vagyunk, de senki sem tudja, hová megy, és nincs utazás, csak közlekedés.

-  írja Hamvas Béla, meg azt, hogy a világ a jóvátehetetlen romlás állapotában van…Soha az emberiség nem volt még olyan közel ahhoz, hogy valahány lény csak van, annyi dúvaddá váljon, és lesből egymásra vicsorogjon. Megölné a tőle különbözőt.

 

Miként éljünk?  Hankiss János, a Markusovszky Kórház egykori belgyógyász főorvosa tanácsolja:

 

Úgy élj, hogy visszanézhess. Ne haraggal, hanem örömmel forgathasd át emlékeidet. Okosan élj. De főleg: szépen. Gazdagon, nem a szó anyagi értelmében, hanem szellemeikben. Ahogy a vonuló vadak hagynak nyomot maguk után, úgy hagyj te is. Hogy rád találjanak, ha keresnek. Hogy rád találhasson, aki keres. Hogy ne felejtsék el a vonulásodat.

Jeleket hagyj a világban, téged jelzőket. Gondolatokat, amelyek rád mutatnak.

Emlékeket….Úgy élj, olyan megfontoltan, okosan és szépen, hogy még az elmúlás fájdalmát is eltakarja a jóleső emlékek felizzó melege. Úgy élj!

------------------------------------------------------------------------------------

Horváth Györgyről 1943-2020)

 

 

Dr. Csider Sándor: In memoriam Horváth György

(1943-2020)

„Mit ad egyik ember a másiknak? Önmagát, önmaga legbecsesebbjét, az életét. Ez nem jelenti szükségképpen, hogy föláldozza a másikért – csak hogy nekiadja azt, ami őbenne eleven, nekiadja az örömét, az érdeklődését, az értelmét, a tudását, a jókedvét, a bánatát – minden kifejeződését és megnyilvánulását annak, ami benne eleven. Életét így odaadva gazdagítja a másik embert.”

                           Erich Fromm

 

Elveszítettük Horváth György legendás népművelőt, kimagasló közéleti személyiséget. Halálhíre megrendítette a közművelődési szakemberek társadalmát, egy hivatás szívébe hatolt. 

A Szombathelyi Felsőfokú Tanítóképző Intézet első ízben induló (1962) népművelő-könyvtáros szakán végzett, később az utód Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán szerzett diplomát.

Körmenden népművelési felügyelő volt, majd a művelődési és ifjúsági központ vezetője. 1986-ban vállalta el Szombathelyen az MMIK igazgatását, mely intézmény rövidesen a város szívévé, a népművelő szakos hallgatók legfőbb gyakorló színhelyévé vált.

Ott kezdte meg működését a szombathelyi televízió és a  közösségi rádió. Bábszínész-képzést indított s ezzel megteremtette a Mesebolt Bábszínház személyi feltételeit.  A velemi továbbképző ház és népművészeti stúdió főhivatású szakembereknek, művészeti csoportok, szakkörök, klubok vezetőinek, népművészeknek nyújtott  képzési lehetőséget, életre szóló közösségi élményt.  

Az ő kezdeményezésére rendezik meg évente a Velemi Gesztenyenapokat, Kőszeghegyalja népszerű gasztronómiai és hagyományőrző ünnepét. 

Szívügyének tekintette a civil közösségeket: a boldogság szigeteit, a szabadság műhelyeit, az önmegvalósítás fórumait. Közreműködésével alakult meg a Vas Megyei Művelődési és Ifjúsági Közösségi Alapítvány és a Vas Megyei Civil Szolgáltató Központ.

Munkái során a legnagyszerűbb embereket gyűjtötte maga köré s őket baráti közösséggé formálta. Osztozott sikereikben. Boldogan élt, visszasugárzott rá a mások öröme.

Az ő szervezésében alakult meg 1992-ben a közművelődési szakembereket, oktatókat soraiban tudó Dr. Kiss Gyula Kulturális Egyesület, melynek alapítása óta elnöke volt. Vezetésével e közösség tanácskozásokat, konferenciákat szervezett, emléktáblákat helyezett el a főiskola (ma ELTE Savaria Egyetemi Központ) aulájában Dr. Kiss Gyula, Békefi Antal és Szalay László személye előtt tisztelegve;

E civil szervezet évente tíz személynek és  két közösségnek ítéli oda az általa alapított Közösségi Kultúráért kitüntetést, melyet a Magyar Kultúra Napján adnak át. Közel háromszázan nyerték már el e díjat.   

Horváth György alapítója és másfél évtizedig titkára volt a   Vas Megyei Honismereti Egyesületnek, elnöke a Művelődési Intézmények Országos Szövetségének, tagja a Magyar Népművelők Egyesülete elnökségének, vezetője nyugdíjas tagozatának.

Természetes egyszerűséggel, szerényen tette a jót. Élete középpontjában mindig a másik ember állt. Támogatta a helyi kultúrát, képviselte az egyetemes értékeket. A bölcs megfontolás, a vidám, nyílt tekintet,  a jóakarat,  az őszinte beszéd, az önzetlenség jellemezték. Gondolatait a szívén szűrte át, érzelmeit eszének hálóján. Jó barát volt, szeretetre méltó személyiség.

A tettek embereként tudta, hogy „Egyetlen, még oly kicsiny megvalósított eszme is több, mint egész színpadra való legmagasabb realizálatlan gondolat. Az üdv a megvalósított igében van.” Hamvas Béla

Minisztériumi megbízással közművelődési szakértői munkát végzett szerte az országban. „Mindenütt otthon” volt. Barátságokat ápolt, szakmai tanácsokat adott, érdekeket védett, kitüntetésre javasolta az arra érdemeseket.

Szakmai életútjával összefonódott közéleti tevékenysége. Két cikluson át volt megyei - és szombathelyi önkormányzati képviselő ez utóbbi  kulturális bizottságának elnöke.

Munkásságát számtalan kitüntetéssel jutalmazták. Többek között  megkapta a Bessenyei György díjat és a Magyar Köztársaság  Érdemkeresztjét.

A Szombathely Kultúrájáért Életmű-díjban már posztumusz részesült.

Kiteljesedett életmű az övé. Megtette, amit a sors tőle elvárt. 

Emlékét őrizzük, hiányát érezzük.

„Az embernek adatott meg, hogy megszentelje az időt, hogy hűséges művelésre való szántóföldnek tekintse, hogy tevékenysége, szüntelen törekvése, önmaga kiteljesítése, legnagyszerűbb lehetőségeihez való közeledése terének fogja fel, és segítségével a mulandó számára meghódítsa az örökkévalóságot.”

Thomas Mann

 

 (A honlapra kerülés dátuma: 2022.11.30.)

(A szerkesztő utószava. Dr. Csider Sándor a mane.hu arcképcsarnokának a kezdeményezője, megalapozója. Ezzel a nekrológgal  adta az egyesület vezetőinek, a mane.hu honlap múködtetőinek az ötletet az "Arcképcsarnok" nevű rovat létrehozásához, egyúttal az első arcképet is megrajzolva. A rovatról, annak a szombathelyi NK-szakhoz kötődő szereplőiről kis áttekintés olvasható a honlap friss, tizedik rovatában, a Blogoló nevűben. P.I.) 

              

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Beke Pálról (1943-2009) 

http://www.bekepal.hu/bekepal.hu/Nyitolap.html

https://arckepcsarnok.mane.hu/2021/08/16/beke-pal-1943-2009/

https://nepfolakitelek.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=175:egy-nepmvel-emlekezete&catid=20:hirek&Itemid=40

Beke Pál Méltőságkereső c. kötetőnek digitális elérhetősége:

http://www.kka.hu/_Kozossegi_Adattar/Azadatt.nsf/ac7deedbddfcd951c1256f85004728b4/7936f3e85fa23dc0c1256b510035577f/$FILE/Beke_Pal_Meltosagkereso.pdf

https://bekepalemlekcim.weebly.com/beke-paacutel.html

https://alfoldhir.hu/2019/11/a-beke-pal-dijat-elso-alkalommal-molnar-lajos-milan-az-aba-novak-agora-kulturalis-kozpont-ugyvezeto-igazgatoja-kapta/

 

 Botár Attiláról (1944-2019)

https://hu.wikipedia.org/wiki/Bot%C3%A1r_Attila_(k%C3%B6lt%C5%91)

http://krater.hu/hirek/a-gyulai-pal-dij-uj-kituntetettjei-major-zoltan-es-botar-attila

 

Lipp Tamásról (1946-2022)

https://lipptamas.hu/

 

A népmővelő-könyvtáros évfolyamáról írt két könyvének ismertetése a kezdőoldalon olvasható

 ---------------------------------------------------------------------------------------------

 

Nagy Gáspárról (1949-2007)

   Nagy Gáspár a népművelő-künyvtáros szak hetedik évfolyamának tagjaként végzett 1971-ben. Diák korában kezdett verseket írni, s az első két verse nyomtatásban Szombathelyen jelent meg 1969 májusában, huszadik születésnapja környékén, a Jelentkezünk c. diákantológiában és az akkor folyóirattá alakult Életünkben. Költői pályájáról teljes képet ad a halála után létrehozott honlap. http://nagygaspar.hu/honlap/eletrajz/  A honlap alapítványi részében pedig azok az események, rendezvények követhetők nyomon, amelyek a költő jelenlétét, növekvő ismertségét és elismertségét mutatják. Ezt a jelenlétet foglalja össze egy összeállítás is egy másik honlapon:  https://memoarondolgozo.freewb.hu/nagy-gaspar-jelenlete/

 A MMA által kiadott enciklopédiában Nagy Gáspár négy kötetéről olvashatnak az érdekldők. A kötetről irott ismertetőm it is megtalálható, a harmadik írásom. (P.I.)

..................................................................................................................................................................

Polák István: Nagy Gáspár jelenléte (Elhangzott a költő szöletésének 70. és a pályakezdés 50. évfordulóján rendezett emlékező rendezvényen. Szombathely, SEK, 2019.05.13.)

 

Hölgyeim és Uraim, Kedves Emlékezők és Emlékkövetők!

 

     Az emlékülés harmadik programpontja keretében  három gondolatkörbe csoportosítva  próbálom meg  elmondani mindazt, amit fontosnak tartok Nagy Gáspár költő és évfolyamtárs hetvenedik születésnapja környékén, és ami belefér fél órába. A hármas tagolás azért lehet logikus, mert az alkotóművészek, különösképpen  az írók-költők elsősorban műveikben, alkotásaikban tovább élnek, de  emléküket őrzik és továbbadják személyes ismerőseik is, és jelenlétük intézmények, rendezvények és más tárgyiasult jelek közvetítésével is folyamatos lehet. Először  tehát Nagy Gáspár  három versét idézem emlékezetünkbe, majd a diákkorunk szellemi térképét villantom fel, végül  a mai jelenlét legfontosabb jeleit fogom kis csokorba.

   Előre kell bocsátanom még valamit. Azt, hogy ez az év és  ez a hónap, 2019 májusa kettős évforduló, s ez nem köztudott. Csak pár hete fedeztem fel, hogy  Gáspár költői pályája nem 1968 őszén indult, - ahogyan ez pl. a nagygaspar.hu honlapon olvasható, a Görömbei András által írt életrajzban -, hanem fél évvel később. Erről részletesebben  majd a második gondolatkörben lesz szó.

 

     Először tehát idézzünk fel három verset Nagy Gáspár második alkotói évtizedéből. Az első az évtized kezdetéhez, a második a közepéhez, a harmadik a végéhez köthető.  Az első kiválasztott vers először az Alföld 1978.10. számában volt olvasható, majd a harmadik kötetben, az 1982-ben megjelent Földi pörök-ben. Címe: Nyelvem pallosával. (PPT)

Uram, ha verset szólna szám,
két kezem elé tapasztom,
csak a tenyér kérgét égeti
talán: te, ne halld meg hangom!

A kínlódás éve ez,
a végképp árvaságé,
a repülni-miért szólamé,
az áthúzott madáré.

A száj börtönudvara,
fog-katonák sorfala,
nyál-vizesárok nyara,
készül szavaim sara.

Uram, te suhogod nekem:
jöjjenek ketreces szavak!
S nyelvem pallosával ölöm
el őket ... hallgatni szabad.

  Miért ezt a verset választottam? Azért, mert példázni tudja Nagy Gáspár leginkább jellemző két ellentétpárjának, a szabadság-rabság(szolgaság) és a beszéd(a megszólalás)-hallgatás együttes jelenlétét. Időben ez a vers a költői pálya első évtizedének a végén – vagy inkább a második évtized elején -  jelent meg, s a metaforikus képalkotás fojtott indulatokat takar. A lázadás, a Gyönyörű bűnt c. vers végén megfogalmazott költői követelmény igényét és egyúttal annak nehézségét, lehetetlenségét.

 

   A másodikként kiválasztott, Zónaidő c. vers (PPT) öt évvel későbbi, 1983-as, s két kötetben is megjelent. Előbb  1987-ben,  (a kötet címét most még ne mondjuk ki), majd a verssel azonos című, különös  kötetben 1995-ben.

 

Bevillan odakintről
nem tudod elmondani

kisajdul idebentről
nem lehet elmondani

ülsz
és nagyokat hallgatsz
visszahallgatod mindezt a kazettára vett csöndtől
már nyugodtan alhatsz
nem félsz
míg élsz

vége lesz
ennek a híg melónak
jönnek érted a szabadnapok

áthúzod
csöndben összes versedet
megérted miért szabadrabok

 

   Az előző indulat itt belenyugvássá, lemondássá csönd-esedett, s az eszköztelen, száraz (vagy inkább ironikus-önironikus) közlés végén itt is  együtt látjuk a két ellentétpárt, a csöndet és a szabadrabok oximoronjába vont másikat. Ez a távolságot tartó, mégis ambivalens beszédmód az önmegszólító versek sajátossága.  De érdemes arra is odafigyelnünk, hogy mi is a kötet címe, ahol a vers megjelent? Kibiztosított beszéd. A két évszám, 1983 és 1987 között pedig ott van a közismert utóéletű két híres vers, az 1984-ben megjelent Öröknyár, elmúltam kilencéves és az 1986-os  A Fiú naplójából. Vagyis a megszólalás legyőzte a hallgatást.  Ezt a Vasi Szemle tavalyi 5. számában  Lőcsei Péter, helyi irodalomtörténész – az Októberi stációk c. kötetről írva - így fogalmazta  meg:  „A kimondás igénye és a kimondhatatlanság kölönce határozta meg alkotói világát. A kevesekhez tartozott, akik nem akartak biztonsági övet csatolni a szájukra.”  (PPT)

    Ezért lett a harmadik megidézett versünk  a Félelmen túli tartomány. Ez is az 1987-es kötetben jelent meg, hangsúlyos helyen, mert  a kötet záróverse, s egyúttal Pörös Géza 1999-es portréfilmjének is  ez a címe. A verset kétféle feldolgozásban is ismerjük, Bródy János zenéjével, Koncz Zsuzsa előadásában, és – nekem ez  utóbbi tetszik jobban, ezért ezt választottam -, lakóhelyem, Székesfehérvár három előadójának, a Cserta-család tagjainak, a két Gábornak és Balázsnak a közreműködésével. (PPT és bejátszás)

Hogy fényesednek az éjszakák!
amint élesednek a kések,
de a félelmes penge-arzenált
kicsorbíthatja az É N E K.

Aki a félelmen túli tartomány
dalokra elszánt kölyke,
jól tudja miért e földi ágy
s miért a csillagok - fölötte.

   Az talán természetes, hogy a két botrányos vers nem kerülhetett bele az 1987-es kötetbe. A szóösszetétel pedig – a szabadrabok – a három évtizedet összefogó, 1999-es gyűjteményes kötet címe lett.

     Egy kicsit azonban térjünk vissza még a hallgatáshoz. Arról ugyanis – tegyünk egy látszólagos kis kitérőt – nekem dr. Fűzfa Balázs tanár úr monográfiájának, az Ottlik Gézáról írott Sem azé, aki fut főcímű kötetnek egyik része jutott eszembe. Itt – a 89-93. oldalakon - tanár úr Ottlik azon gondolatát értelmezi, ami a hallgatás és megszólalás felelősségéről, de még inkább a kockázatáról szól, leegyszerűsítve: arról, ahogy a gondolatot a megfogalmazás korlátozza is. Idézve:  „.,.. minden leírt szó korlátozza-csonkítja az egészt, s közelebb van a véglegességhez, mint a személyiséggel együtt változó (legyen bár múltbeli) élmény valódi lényegéhez, annak egyetemességéhez, gazdag jelentésességéhez, dinamizmusához.”  (PPT) S a rész és egész kérdéséhez Ottlik, s általa Fűzfa Balázs is a 93. oldalon Kosztolányi Dezső két mondatát is idézi:

 „Tévedés azt hinni, hogy a költő érti az életet, és mint valami tanítómester, elmagyarázza. A költő nem érti az életet, és éppen azért ír, hogy az írással mint tettel megértse.”    (PPT)

 S talán szabad nekünk ehhez hozzátenni azt, hogy mi pedig az olvasással mint tettel, pl.  Nagy Gáspár műveinek az olvasásával is törekedhetünk arra, hogy jobban értsük az életet, a külső és belső világunkat.

 

   Második gondolatként a hatvanas évek végének, diákkorunknak szellemi környezetrajzát próbálom meg vázolni. Azt kutatva, azt érzékeltetve, hogy hol, hogyan és talán miért vált költővé Nagy Gáspár.  Az ő megidézésével kezdem, hallgassunk meg két percet arról a cd-ről, ami az Ameddig temetetlen holtak lesznek c. kötet mellékleteként jelent meg.

(Bejátszás: 12,25 perctől: „Pezsgő élet volt …. „ , a 14,20 percig, a „lehet valamit csinálni”-ig.)

 

   Valóban, ötven év messzeségéből visszatekintve is ugyanígy láthatjuk, ahogyan erről Gáspár beszélt. Hitelesítve és konkretizálva az általa mondottakat, most neveket fogok sorolni. Előbb azonban hadd említsek meg én is  három körülményt, ami hatott ránk. A nyugat-európai diákmozgalmakat, amiről pl. Robert Merle: Üvegfal mögött c. regénye is szól,  a Gáspár által is említett csehszlovákiai bevonulást, a prágai tavasz virágainak letaposását, (különös véletlene a sorsnak, hogy Utassy verse, a Zúg március – amit akkortájt Dinnyés Lajostól tanultunk meg énekelni -  épp az 1968. augusztusi Kortársban jelent meg először),  s itthon – hogy az irodalomról szólhassunk – a Hetek és a Kilencek néven ismertté lett írócsoportokat. A névsorolvasást pedig  azoknak a diáktársainknak a nevével kezdem, akik a körülöttünk lévő évfolyamokból váltak tágabb körben is ismertté. A felettünk járók közül Botár Attila, Széki Patka László  költő, Lipp Tamás író (neki meg kell említenem két kötetét, hiszen itt játszódnak, diákkorunk helyszínén: a Hályogkovácsok-at és a Diákregény-t).  A rendezők: Merő Béla, Szakály István és a körünkben lévő Török Gábor, az Alma Mater docense. A szerkesztő Virágh Jenő, s a diák korában verselő szociológus dr.Falussy Béla. Az utánunk jövő évfolyamokból is előbb a költőket említem, Baka Györgyit, Czukor Györgyöt és Devecseri Zoltánt, majd a rádiós rendező Lehoczky Orsolyát, a korán eltávozott újságírót, F.Virág Évát, a regionális kultúrpolitikus Kutszegi Istvánt, (akinek a diákkorunkról szóló verse a népművelő-könyvtáros képzés ötvenedik évfordulójáról megjelent kötetben olvasható),  az ELTE docensét dr.Molnár Annát, aki itt kezdte oktatói pályáját.  (PPT – a képek indítása,  9-13-ig)

    S ott volt-van  a kétszer két évfolyam között  a miénk, amelyből Nagy Gáspár mellett jelentős életművet alkotott és alkot  Wehner Tibor művészettörténész, író-költő, óraadó egyetemi oktató, akinek legfrissebb kötete egy hónapja jelent meg, s helyi vonatkozású is, hiszen a címben szereplő Varecza László a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola matematikatanára volt. Pörös Géza filmtörténész  a Duna Televízió alelnökeként lett nyugdíjas, s legutóbbi kötete, az Őrizd az embert -  Kósa80 c. monográfia egy évvel ezelőtt jelent meg, még épp időben ahhoz, hogy a rendező is a kezébe vehesse. Dr.Csider Sándor, aki aktív pályája 90 %-át az intézmény falai között töltötte mint a népművelő-művelődésszervező-kulturális menedzser-andragógus képzés mindenese, s harmadik verseskötete, a Karácsony éjjelén  fél éve jelent meg. S azok a további  évfolyamtársaink, akik a felsőoktatásban óraadók voltak. Itt az Alma Materünkben:  Pallósiné dr. Toldi Márta, aki évtizedekig vezette a Berzsenyi Dániel Könyvtárat,  Bátonyiné Nádori Viola Erzsébet, fővárosi könyvtárak vezető munkatársa és  Starkbauer László, aki aktív korában Stark R. Lászlóként vezető napilapok újságírója, pl. a Magyar Hírlap rovatvezetője volt.  Papp Ferenc pedig,  a nagykanizsai művelődési központ nyugalmazott igazgatója  a pécsi egyetemnek volt óraadó oktatója. De mi, többiek is igyekeztünk az általunk választott illetve nekünk jutott posztokon a lehető legjobb tudásunk szerint megállni vagy megülni(?)  a helyünket.

   Természetes, hogy nem magunktól, nemcsak magunktól  lettünk ilyen okosak, ehhez a tudáshoz a tanáraink is kellettek, ahogyan Gáspár is célzott rá. Évfolyamunk szerencsésnek mondhatta magát, mert nekünk patronáló tanárokként Benke Éva tanárnő jutott (akit körünkben köszönthetünk,  s akinek az Illeszd a cselekvényt a szóhoz c. könyvét szerintem minden jelenlévő ismeri, a magyar szakos hallgatók – ha megvan nekik – jól tudják használni pl. a négy kötetező dráma tanításához), és dr. Kiss Gyula tanár úr, akinek a Vasi műemlékek c. könyve nélkülözhetetlen forrásmű. Nagy Árpádné tanárnő, akivel utódaink dr. Paksy Ágnes  néven találkozhattak,  az esztétika három félévének előadásait és szemináriumait valóban egyetemi színvonalon vezette. Költő-tanárunk volt Káldi János. A tanító szakosokat oktató Cs,Nagy István költő temetésén az Írószövetség nevében 1983-ban Nagy Gáspár búcsúzott. Tisztelettel tekintettünk dr.Palkó István polihisztor tanárra, az intézmény első igazgatójára, pedig akkor még nem ismertük a régióban betöltött irodalomszervező múltját.

    A Gáspár által is megemlített szellemi pezsgéshez az órákon kívüli helyszínek is kellettek. Első helyen az általa már említett Jelentkezünk, ahol Gazsi első verse jelent meg, a Pontok című, éppen ötven évvel ezelőtt, az 1969-es  májusi számban. Itt vannak a Jelentkezünk akkor számai, s látható, hogy az 1968-as két számban nincsenek versek Gáspártól. A diákantológia 26 évében ötvenhárom számot ért meg, utolsó szerkesztője Fűzfa Balázs tanár úr volt. S Gáspár később is adott verseket a lapnak, pl. az 50. számban együtt jelentek meg versei nagybátyjának, Nagy Gyulának Nagytilaj történetét bemutató írásával.  Az Életünket is emlegette Gazsi, s  ebben az 1969/1. számban (ami a folyóirattá válás első száma is) jelent meg a Stáció-járás c. vers. (Idézem?) Az ifjúsági klubnak nagyon tartalmas programja volt, többször is hallhattuk – Benke Éva tanárnő jóvoltából – az akkor pécsi középiskolai tanárt, dr. Bécsy Tamást. A filmklub következhet a sorban, aminek tagsága,  programja városi vonzáskörű volt, diákok által tartott bevezető előadásokkal és utána izgalmas vitákkal,  aztán a szárnyait épp akkor bontogató TDK-mozgalom. Itt Gáspár az esztétika szekcióban dolgozott, ahol (Nagy Árpádné és Benke Éva tanárnők vezetésével) csoportmunkában, Horváth Miklóssal, Pörös Gézával, Schall Bernadettel együtt dolgoztak fel egy művészetszociológiai felmérést. (PPT-14. A képen egymás mellett láthatók.)  Néhány szót  megérdemel a diákság öntevékeny falujáró-klubpatronáló tevékenysége -  amibe Gáspár ugyancsak bekapcsolódott - és a kollégium  is.  Ez utóbbiban – próbálja elhinni vagy elképzelni a mai ifjúság -  a lányok és fiúk egymással legálisan csak a földszinti közösségi térben találkozhattak.  S itt tanulhattuk meg énekelni Dinnyés Józseftől a már említett Utassy-verset. A hely szellemének is megfelelően a sort az akkori könyvtárral zárom, ami a régi főépület földszintjének hosszabbik szárnyát foglalta el, s amit szinte naponta látogattunk. Itt Tóth Gyuláné Király Katalin könyvtárvezető és Majtényi Károlyné Klári néni teremtett számunkra családias légkört.  PPT-15-16.)

 

 

    (PPT 17.) Harmadik és egyben záró témakörként Nagy Gáspár mai jelenlétének azokat a jeleit idézem fel, amelyekkel – a könyvtárakban és az otthonokban meglévő művein túl, a róla szóló könyveken és tanulmányokon túl – a mindennapi ember találkozhat. De itt talán be is fejezhetném, elég lenne hivatkozni a honlapom egyik rovatára, ahol mindez elolvasható, pillanatnyilag mintegy 26 illusztrált oldalon.( PPT  17.) https://memoarondolgozo.freewb.hu/nagy-gaspar-jelenlete/

 

Mégis úgy gondolom, hogy érdemes most néhány percet erre az áttekintésre is áldozni.

 

   A kezdete – Nagy Gáspár tér Agárdon  (PPT 18-22.)

   Időrendben a látható jelek: 

     2008     emléktábla a kollégium falán (PPT23.)

                    emléktábla és szavalóversenyek Nagykanizsán  (PPT 24.)

                    Bérbaltavár-Vasvár   versünnepek, kispályás kupa

                    Budakeszi –      Nagy Gáspár Városi Könyvtár  (PPT 25.)

• Nagy Gáspár Alapítvány és honlap előkésztületei

     2009     Vasvár, Nagy Gáspár Kulturális Központ (PPT 26.)

     2013      Nagy Gáspár Emlékház Bérbaltaváron (PPT 27.)

     2017      mellszobor Budakeszin  (PPT 28 29.)

     2018      kép a pannonhalmi gimnázium folyosóján

 

 

Tankönyvek és egyéb információhordozók

     egy tankönyvcsalád – dr.Fűzfa Balázs (PPT 30.)

     Mohácsi-Vasy (PPT 31-33.)

     szakközépiskolás

     12-es történelem

 

     filmek (6-7), cd-k, megzenésítések, megszövegesítések (itt a Trianon c. rockopera is)

 

Egyedi rendezvények: tanulmányi versenyek, kiállítások, (kiemelve a Tréfa-kiállítást),  megemlékezések, közöttük kiemelve a szombathelyi, a BDK-belit, a Könyvfaló sorozatban.

 

A jelenhez érve: (PPT 34-35.)  Az emlékév eseményei: vándorkiállítás, programok, (a májusiak részletezve, a bencések, Gergelyi Ferenc  szerepét kiemelve),   közöttük a sorban, a sor végén egyelőre a mostani együttlétünk. Erről képeket  nem tudok mutatni, elég, ha körbenézünk, de hamarosan láthatók lesznek az összeállításom végén.

 

Záró gondolatként azt a reményemet, reményünket fogalmazom meg, hogy amíg utódaink olvasni és beszélni tudnak, amíg  a bolygónkon  olvasnak és beszélnek magyarul, addig mindig élő része lesz a magyar kultúrának és a mindennapoknak Nagy Gáspár életműve.

 

   -----------------------------------------------------------------------------------------------

 

Polák István: A  székesfehérvári  vándorkiállítás megnyitójának szövege https://memoarondolgozo.freewb.hu/memozaik6/

https://www.fehervartv.hu/video/index/28557

https://www.feol.hu/kultura/helyi-kultura/tizenket-grafika-tizenket-versszak-a-vorosmarty-mihaly-konyvtarban-3281976/

 

Nagy Gáspár – König Róbert: Hullámzó vizeken kereszt

     (Emlékkiállítás, 2019.09.16. Székesfehérvár, Vörösmarty Mihály Könyvtár, Olvasóterem)

Kedves Egybegyűltek, Fiatalok és Felnőttek, Hölgyeim és Uraim!

 

    Nagy Gáspár Hátországba előőrsnek című versét hallhattuk, a székesfehérvári Cserta Gábor zenéjével és az általa vezetett kisegyüttes előadásában.

 

   Rendhagyó, rendkívüli kiállítás megnyitójára jöttünk össze. Persze önmagában minden kiállítás rendkívüli, ez azonban most sokszorosan  elmondható. Először azért, mert a kiállított anyag központi magja, -   a 12 linómetszet s a hozzájuk írt 12 szakaszos vers  - két művésznek,  König Róbert grafikus és Nagy Gáspár költő  szellemi és lelki egymásra találásának a magyar művészetben ritka példája. Ráadásul mindketten kötődtek (sajnos, már csak múlt időben)  a városhoz. König Róbert itt született, és itt érettségizett a Teleki Blanka Gimnáziumban, Nagy Gáspár pedig sokszor volt vendége különböző intézményeinknek, gyakran találkozott az olvasókkal ebben az olvasóteremben is. A 24 tabló vándorkiállításként immár 11 éve járja az országot, és tavaly ősszel bővítette ki a Bencés Diákszövetség és a pannonhalmi bencés gimnázium, benne az 1967-ben érettségizett osztály 10 újabb tablóval. Végül rendkívülinek mondható a kiállítás azért, mert Nagy Gáspár idén lenne hetven éves, s idén ünnepelhette volna költői pályakezdésének ötvenedik évfordulóját. A kiállítás erre a két évfordulóra is emlékeztethet bennünket. Mai együttlétünket a Városháza dísztermében május 16-án a Vörösmarty Társaság szervezésében megtartott Nagy Gáspár-emlékülés  folytatásának is tekinthetjük.

   Rendhagyó kiállításhoz rendhagyó megnyitó illene. Ez részben valóság is, végigtekintve a szép számú érdeklődőn, s magam is törekszem arra, hogy az itt látható 34 tabló köré tágabb, élményszerű képet rajzoljak. Ebben lesz segítségemre két középiskolás ifjú: Schnee Vanda, a Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium kilencedik osztályos tanulója és Negyela Gergő, a gr.Széchenyi István Szakgimnázium és Szakközépiskola ugyancsak kilencedikes tanulója, 2-2 vers elmondásával.

   A továbbiakban előbb röviden felidézem számunkra a két művész immár lezárult alkotói pályáját, vázolom a 12 linómetszet és a hozzájuk kapcsolódó 12 versszakos vers létrejöttének sajátos körülményeit, majd a kiállítás részleteiről szólok.

 

   A két művészt  a művek keletkezésének ideje szerint veszem sorra. A linómetszeteket alkotó  König Róbert 1951-ben született, itt, Székesfehérváron. Az érettségi után, 1971-től a Képzőművészeti Egyetemen tanult tovább, (akkor még főiskolának nevezték), grafika szakon. 1975-ben diplomázott,  mesterei Raszler Károly és Rozanits Tibor voltak.  Még ebben az évben ott marasztalták  oktatónak, s élete végéig az alkotás és a tanítás kettős lázában élt.  Többször nyert el ösztöndíjakat,  sok országban, tanulmányutakon vett részt. 1993-ban vendégtanár volt a Hágai Királyi Akadémián. Számos egyéni és csoportos kiállításon mutatta be műveit, a jelentősebbek: Róma, Hamburg, Hága,  Budapest,  Miskolc, Tatabánya  Szombathely és Székesfehérvár – itt többször is,  közöttük az életmű-kiállításán 2011-ben Hatvan év, hatvan grafika címmel. Erről dr. Arató Antal, a Vörösmarty Könyvtár címzetes igazgatója írt is a Vár c. folyóiratban. König Róbert minden  műfajban alkotott (rajz, linómetszet, rézkarc, litográfia), de saját szavai szerint is a fametszést szerette leginkább. Kísérletező, mindig újat kereső művész volt, s ezt az is mutatja, hogy több nagyméretű szekkót is alkotott. (A fiataloknak mondom, hogy ez ugye a száraz falra festett képet jelenti, míg a freskót a friss vakolatra festi a művész.)  Öt éven át dolgozott a Mezőtúr melletti Szenttamás-Imre majorban található Almásy-kastély szekkó-sorozatain, szekkó-körképet festett Bólyban egy közösségi házzá alakított malomban, s 3x16 méteres óriásgrafikát alkotott Dégen, a Festetich-kastély parkjában.  Bevallom, hogy ezt még nem láttam, de hamarosan pótolom. 2003-ban doktorált az Organikus dinamika c. tanulmányával, egy év múlva pedig habilitált, az Equus et Mundus – A ló és a világ  - c. előadásával. (Ez az  egyetemi fokozat szabad tantárgyhirdetésre jogosít.) 2013-ban Munkácsy-díjat kapott, egy évvel később, 2014-ben szívelégtelenség következtében halt meg, követve feleségét, Lelkes Mária belsőépítészt.

   Munkásságát a fellelhető szakirodalom alapján jellemzem, három idézettel:

 

„ … a létezés anatómiáját König Róbert a kultúrák, a mítoszok és a mitológiák határmezsgyéjén, vagy keresztezési pontján felállított magaslesről vizsgálja és rajzolja tovább. Vagy festi és formázza. Görög, kelta, angol, archaikus német és kárpát-medencei magyar kulturális szellemi tartományok origójából indul el, és vándoroltatja sajátosan karakteres toposzait. ..

    König Róbert egy-egy megtalált téma, motívum hűséges bogozója, s ezt úgy teszi hogy közben rengeteg finom bonyolultságot is fölvállal, már-már vonalmanieristaként a részletekben is áhítja a tökéletességet, a totális megrajzoltságot. A látványt pedig csöppet sem szánja könnyűnek, nem adja olcsón a felületes szemnek.”

 

(Nagy Gáspár, Szombathely, 1997.)

 

„Művészete nem más, mint kísérletezés: a tudattalanul megtapasztalt, bennünket körülvevő természeti világ belső szerkezetének kibontása, feltárása, láthatóvá tétele. A világ jelenségeire rácsodálkozó ember játéka a méretekkel, az arányokkal.  Formai kiforrottság, határozott vonalvezetés, egyszerű, mégis szokatlan képszerkesztés elegye ez a művészet, ami sokféle hatást tükröz, mégis egyéni hangon bontakozik ki.”

 

(dr.Kalmár Zoltán filozófus, Székesfehérvár, 1998.)

 

„Fegyelme maga a szabadság. Mert látvánnyal, élménnyel, anyaggal azt csinál, amit akar. Valami nemzedékeken átörökített megátalkodottsággal bontja ki a teljességből mindazt, amit el kíván mondani. …Lefojtja a bravúrokat, a trükkös mutatványokat – a könnyű kézzel odavetett vonalakat megzabolázza -, mesterségének minden tudását  költészettel termékenyíti. Súlyos, veretes líra ez. Műveltségből, tájékozottságból, tapasztalatból, bölcsességből ácsolt vázat, szárnyakat, megbonthatatlan szerkezetet. Szerkezetet, ami nem röpül: röpít! …”

 

(Antall István újságíró 1998.)

 

 

   Nagy Gáspár 1949-ben született, a Vas megyei Bérbaltaváron. Mélyen vallásos családja a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban taníttatta tovább, ahol 1967-ben érettségizett. A jeles eredménye ellenére nem volt esélye egyetemre jelentkezni – akkoriban az egyházi gimnáziumokból reál szakokra is nehéz volt bejutni – ezért a Szombathelyi Tanítóképző Főiskola népművelés-könyvtár szakára jelentkezett. (Az intézmény ma az ELTE Savaria Egyetemi Központ nevet viseli.)  Középiskolai múltja miatt azonban egy év fizikai munkával kellett bizonyítania, hogy a szándékai komolyak. 1968-71 között tanultunk ott együtt, egy évfolyamban, s egy szemináriumi csoportban. Ekkor kezdett újra verseket írni (mert ahogyan egy interjúban elmondta, a pannonhalmi magyartanára az ott írt verseire csak annyit mondott: „Hát, ez nem Berzsenyi”), s mi közelről tapasztalhattuk azt a tudatosságot, elhivatottságot, amivel a költői pályára készült. Ekkor  jelent meg nyomtatásban, 50 évvel ezelőtt, 1969 májusában  az első két verse, a Pontok című a főiskola diák-antológiájában, a Jelentkezünk-ben, s a Stáció-járás című az akkor folyóirattá váló Életünk-ben. Ezzel  két verssel az egész későbbi pályája két fő vonulatát is előre jelezte, az elsővel a közéleti költészetét, a másodikkal a szakrális-vallásos líráját.

 Első munkahelyei fővárosi könyvtárak voltak, közöttük a Magyar Írószövetség könyvtára. Itt került szoros kapcsolatban Kormos István költővel, aki a további útján segítette. Ő mutatta be az Élet és Irodalom Új hang rovatában 1973-ban, ő bábáskodott az első verseskötet megjelenésénél 1975-ben, - a kötet címe: Koronatűz, - s ő hívta egy év múlva  szerkesztőnek a Móra Kiadóhoz. Hallgassuk meg ennek az első kötetnek a címadó versét Negyela Gergő előadásában. (Gyönyörű bűnt)

Gyönyörű bűnt

Torkig hull a koronatűz,
derékig füröszt a fájás;
szenes húsomba kényszerítik
fogaitok árulását.

A homlok nem perzselődik,
idegeim rághatatlanok;
hát iszonyúbb kínt viselek
annál, mit reám szabtatok.

Gyönyörű bűnt hagytam rátok,
a lázadást, mely több mint Dózsa György;
mit bánom, ha több az áruló,
de lázadót is teremjen e föld!

 

 

   Ez a vers tulajdonképpen helyzetdal. A költő Dózsa György szerepét veszi magára, s a vers végén egymással szembeállított két kulcsfogalom – az áruló-lázadó - később verseiben is visszatér. A közéleti költészet   tehát Nagy Gáspár életművének egyik fő vonulata marad a továbbiakban is. Három évvel később azonban már ennek a lázadó szerepnek az ellentettjét mutatja, az első alkotói évtized végén írott Nyelvem pallosával című versben. Elgondolkodhatunk azon, hogy mi változott meg a világban, mi változott meg a költőben. Következzen tehát ez a vers Schnee Vanda előadásában. ( …)

 

Nyelvem pallosával

Uram, ha verset szólna szám,
két kezem elé tapasztom,
csak a tenyér kérgét égeti
talán: te, ne halld meg hangom!

A kínlódás éve ez,
a végképp árvaságé,
a repülni-miért szólamé,
az áthúzott madáré.

A száj börtönudvara,
fog-katonák sorfala,
nyál-vizesárok nyara,
készül szavaim sara.

Uram, te suhogod nekem:
jöjjenek ketreces szavak!
S nyelvem pallosával ölöm
el őket... hallgatni szabad.

 

 

   Rokoníthatjuk  a verset Arany János Letészem a lantot c. költeményével. Mindketten verset írtak az elhallgatásról, a versírás lehetetlenségéről, de más-más lelki és szellemi pozícióban. Arany János az elvesztett szabadságharc és az elvesztett költőtárs, Petőfi miatti fájdalmában, Nagy Gáspár az időközben megtapasztalt közlési nehézségekre reagálva. (Egy példa: az 1975-ben induló Mozgó Világ c. folyóirat beköszöntő versét ő írta, de nem adhatta neki a Szaltószabadság címet, - hiszen az áthallásos lett volna, a sajtószabadságra , az akkor  korlátozott sajtószabadságra utalt volna -, helyette a Csak nézem Olga Korbutot címen jelenhetett meg.)

   Nagy Gáspár 1981-ig dolgozott a Móra Kiadóban, s ezalatt kb. száz verseskötet szerkesztője volt. Addigra  már akkora elismertséget szerzett az írótársadalmon belül a csendes következetességével, hogy az Írószövetség közfelkiáltással megválasztotta egyik titkárának.  Ebben az időben született az a verse, ami a dózsás lázadás vállalásának, folytatásának, a félelem legyőzésének  a bizonyítéka. A Félelmen túli tartomány c. versről van szó, amit ugyancsak a  Cserta Gábor által vezetett kamaraegyüttes előadásában tudunk meghallgatni. (Bejátszás…)  S a félelmek legyőzését bizonyítva, 1983-ban írta meg az eddigi legismertebb versét, aminek a címe: Öröknyár, elmúltam kilencéves. Egy év múlva, 1984-ben jelent meg, a tatabányai Új forrás őszi, 5. számában. A vers olvasható az egyik tablón, s most hallgassuk meg a költő hangján.(Bejátszás …)

 

Öröknyár: elmúltam 9 éves

a sír

                                              NIncs sehol

a sír                                                                               a gyilkosok

a test                                                                                                            se       I T T

                                              NIncs sehol

a test                                                                                                         se     O T T

a csont                                                                          a gyilkosok

                                              NIncs sehol

a csont

(p. s.)

egyszer majd el kell temetNI
és nekünk nem szabad feledNI
a gyilkosokat néven nevezNI!

 

 A vers alig kódolt jelentéstartalma könnyen megfejthető , hiszen kiszámítható volt, hogy Nagy Gáspár 1958-ban volt kilencéves, s a vers szavaiban – a NIncs-ben is háromszor és az utolsó sorok infinitívusaiban, a főnévi igenevekben is háromszor – ott volt látható nyomtatott nagybetűkkel Nagy Imre nevének monogramja. Róla szól tehát a vers. Az utóirat első sorában – emlékezhetünk Szophoklész Antigonéjára – ott van az örök erkölcsi törvény, „egyszer majd el kell temetni ...” Néhány héttel a lapszám megjelenése után – hogyan is érdemes ezt megfogalmazni?, pl. mindennapi nyelven? talán úgy, hogy – valakinél leesett a tantusz, rájött, hogy miről, illetve kiről is van szó a versben, s feltétlenül szükségesnek érezte feljelenteni a lapot és a költőt. A feljelentő személye természetesen ismeretlen. Több következménye lett. Elbocsátották a lap versrovatának vezetőjét, Sárándi József költőt, igazoló jelentést írattak a megbízott főszerkesztővel, Monostori Imre irodalomtörténésszel, s olyan politikai és gazdasági nyomás alá helyezték az Írószövetséget, aminek hatására Nagy Gáspár fél évvel később önként lemondott hivataláról. Az átmeneti 3 évben a Bethlen Alapítvány titkári funkciója biztosított némi jövedelmet az akkor már öttagú családnak. Mert 1988-tól a frissen  induló Hitel c. folyóirat szerkesztőségének munkatársa lett. Közben azonban történt még valami. Alig két évvel ezután az 1984-es  botrány után megjelent a másik híres-hírhedt vers, A Fiú naplójából, 1986 közepén, egy másik vidéki folyóiratban, a szegedi Tiszatáj-ban. Következzen a vers Negyela Gergő előadásában. (…)

 

Nagy Gáspár: A Fiú naplójából

 

…és a csillagos estben ott susog immár harminc

évgyűrűjével a drága júdásfa: ezüstnyár rezeg

susog a homály követeinek útján s kitünteti őket

lehulló ezüst-tallérokkal érdemeik szerint illőn…

…és ha jön a nyüszítve támadó gyávaság

a rémület hókuszpókusza? – akkor eljönnek ablakod

alá a szegényes alkuvások vénei-ifjai mint mindenre

elszánt hittérítők s beárad a dögszag: a teltömött

gyomor békessége meg az ígéretekkel megtelt szemek

tócsafénye és fénytelen homálya…

…csupán el kéne hinned… de nem hiszed hogy éppen

ők jöttek-szöktek el s maszkabálból hogy éppen ők

azok a független kutyák kik ideológiamentes csontokon

tökéletesítik a fölösleges morgás-harapást…

…nem tudom még hogyan viselem tartósan a szégyent

hogy együtt néztük ugyanazt az eget folyót hangyafészket

és másképp vert a szívem másért pirultam el

másért szorult ökölbe a kezem és másképp láttam

ugyanazt a fát ezüstlő éveinkkel sújtva súlyos emlékek

alatt recsegni-ropogni-hajladozni büszkén

de ha több szégyen is társul velem akkor is csak így

mondhatom: míg a szem él látni kell fele-Barátaim!…

 

 

 Párja az előzőnek, a témája 1956, annak  harmincadik évfordulóján. Erre utal az ezüstnyár harminc  évgyűrűje, a júdáspénz, az erkölcsi felelősség felvetése. A botrány ezúttal még nagyobb volt, a lap teljes szerkesztőségét elbocsátották, fél év szünet következett a megjelenésében, s köztudott, hogy az akkori politikai vezetés feje, Kádár János is felháborodott. Minden bizonnyal találva érezte magát.

   Még két politikai szereplést kell megemlítenünk. Az első – ugyan engedély nélküli  - nyilvános 56-os megemlékezésen, 1988-ban a Rákoskeresztúri Köztemető 301-es parcellájánál Nagy Gáspár felolvasta ezt a két verset, (az egyik tablón látható a fotó), majd egy évvel később, 1989 június 16-án, Nagy Imre és társai újratemetésének gyászszertartásán, a Hősök terén ő helyezte el Cseres Tibor elnökkel együtt az Írószövetség koszorúját.

   A nagyon várt rendszerváltás Nagy Gáspár számára nem okozott teljes elégedettséget, s ezt több versében is kifejezte. Különösen csalódással töltötte el az 1990 előtti demokratikus ellenzék két részre hasadása, - habár ez az ellentét már korábban is érezhető volt, kódolva volt a monori és a lakitelki csoport között -, erről több verse szól, közöttük a Békebeli kannibálok a legnyíltabban. Nem is vállalt más megbízatást, megmaradt a Hitel szerkesztőségében. 2000-ben Kossuth-díjjal ismerte el a kormányzat az addig életmű teljesítményét.  Élete utolsó éveiben, 2004-től a Katolikus Rádió kulturális szerkesztőségét vezette.  Ezekben az utolsó években született két nagy, összefoglaló verse, ódája. Mindkettőhöz Szokolay Sándor szerzett zenét. Az elsőt Nagy Gáspár egyenesen a zeneszerző kérésére írta, 2000-ben az államalapítás ezeréves évfordulójára. A Symphonia Ungarorum c. vers Görömbei András szavait idézve:   " …a mai magyar költészetbõl egy ideje hiányzó nagy közösségi óda, milleniumi számvetés", Szokolay Sándor milleniumi szimfóniájának szövegkönyve.  ... Az a mába érõ üzenete ennek a kompozíciónak, hogy a legmélyebb állapotból is föl tudott emelkedni ez a nép, van tehát esély a megváltásra csak hit és jellem kell hozzá.” A másik óda hét részből áll, a címe: Október végi tiszta lángok, és 2006ban, az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójára készült. Méltó módon zárta le vele a költő  az 1956-ról szóló verseinek sorát. Életében 12 verseskötete és 4 prózakötete jelent meg, többségük a kiállítást keretező két vitrinben látható. 2007 január 3-án érte a halál.

   Ezt a gondolatkört hadd zárjam két hivatkozással. Mindegyik egy-egy internetes forrásra utal. Nagy Gáspár teljes életműve elérhető a nagygaspar.hu url-en, s még a róla szóló írások és egyéb információk is. Egy másik honlapon pedig, annak egy rovatában a költő mai jelenlétének a művein túli jelei találhatók meg, a következő három szót kell csak a keresőbe beírni: Nagy Gáspár jelenléte.  Ebből egy különleges elemet kell megemlítenem: egy tér viseli a költő nevét, s nem is akárhol, itt a szomszédban, Agárdon. Felmerülhet a kérdés, hogy miért és hogyan. Ugye, felmerült?

A rövid magyarázat: a téren lakik az agárdi Chernel István Általános iskola és Gimnázium magyartanára, Sándor György, aki 1974-ben Pannonhalmán, érettségiző diákként ministrált Nagy Gáspár esküvőjének szertartásán,  később a debreceni egyetem diájaként is találkozott vele, majd barátság alakult ki közöttük. Kezdeményezésére vette fel a tér a költő nevét 2015-ben.

 

   A kiállítás 34 tablójának központi része tehát a 12 linómetszet és a hozzájuk kapcsoló 12 versszak. Létrejöttükről König Róbert felesége, Lelkes Mária számolt be a Kisgrafika c. folyóirat 2007.1. számában, ezzel az írással gyászolva a költőt. A cikk szövege olvasható az egyik tablón is. Innen tudhatjuk pontosan, hogy a Képzőművészeti egyetem tihanyi nyári alkotótáborába König Róbert 1998-tól kezdve vendégeket hívott a társművészetek köréből. Az első meghívott Nagy Gáspár volt. Nagy érdeklődést és tetszést aratott a szereplése. A házaspár és a költő között tartós barátság alakult ki. Ősszel egy Balaton-felvidéki útra hívták, Tihanytól Révfülöpig, s ennek az útnak a hatására készített el a grafikus 18 linómetszetet. Gáspárt a következő nyáron is meghívták,  ő akkor 12 metszetet választott ki, s a következő őszön-télen elkészült hozzájuk a vers. Előbb egy reprezentatív album lett a művekből, 2000-ben, ötven példányban, majd 2008-tól, Nagy Gáspár halála után kiállításon mutatták be a műveket. Először Budakeszin, majd vándorkiállítássá alakulva napjainkig már az ország szinte minden vidékén. Tavaly ősszel egészítette ki a Bencés Diákszövetség, s ezen belül a Nagy Gáspár pannonhalmi osztálytársaiból szerveződött csoport azzal a további 10 tablóval, amin a művek köré egy tömör költői portrét rajzoltak.

 

Részlet az 50 példányos album előszavából, Szakolczay Lajos irodalomtörténész írásából:

 

„Tihany ezeréves méltóságos csöndjében, a Belső-tó fénnyel írt keresztje maga volt a csoda. Ez a természeti jelenség, a hely ihlete kellett ahhoz, hogy a költő és a grafikus együttes, a két művészeti ág sajátos kifejezőerejét ötvöző visszapillantásában megelevenedjék a keresztény Magyarország sok gonddal viselős történelme.
Az a szívszorító Pannon-élmény, amit égi és földi hatalmak, biblikus jelképeiket valósággá élesztve, ránk testáltak.”

 

Görömbei András szavai a versről:

 

„ A Symphonia Ungarorum ikerpárja, a König Róbertnek ajánlott, az õ mûveitõl ihletett tizenkét részes kompozíció, a Hullámzó vizeken kereszt szintén történelmi számvetés. Lírai szituációja szerint a helyét nem találó költõt a grafikus történelmünket idézõ képei segítik ahhoz, hogy múltunk példáiból merítsen hitet és erõt. A magyar múlt képsorai a felidézés, megjelenítés és az értelmezõ, sugalló reflexió egységében jelennek meg a kompozícióban. Költõi tanúságtétel ez a mû a kereszténység magyarságot megtartó értékérõl. A történelmi tényekbõl építkezõ bizalom és biztatás verse. A sugallatos történelem-idézés arra is fényt vet, hogy Nagy Gáspár költõi világának minden idõben "egyenes testtartás"-a gazdag kulturális és történelmi erõforrásokkal rendelkezik. A megidézett történelemben az ellenségek tömegei ellenére megtartotta ezt a népet hite és a szabadságáért cselekvõ áldozatkészsége, a keresztény hit és a magyar virtus összekapcsolása.”

 

Az első kiállítás, nem véletlenül,  Budakeszin volt, a költő családjának lakóhelyén 2008-ban. A megnyitót Korzenszky Richárd tihanyi perjel mondta. Most tőle idézek részleteket:

 

„’Rendhagyó ez a kiállításmegnyitó, mert a szavak elnémulnak – rendhagyó, mert

nem egyszerűen emlékezünk valakire, aki volt, hanem aki valóban volt, az jelen van ma is.

Nem lehet föltenni azt a kérdést, hogy ki volt Arany János. Csak úgy lehet beszélni

róla, hogy ki Arany János. Nem lehet azt mondani, hogy ki volt Nagy Gáspár. Ki

Nagy Gáspár? ………….. Nagy Gáspár írástudó volt, és felelős. Írástudó. De föl kell tennünk a nem szokásos kérdést: vajon hol van az írásolvasók felelőssége? Tűnődjünk el ezen! Az írásokat olvasni kell! …. Nagy Gáspárnak egyik legnagyobb tette, hogy világosan kimondta: Nem szabad feledni! Soha nem szabad feledni, és főleg az igazságot nem szabad elfeledni, és nem szabad kimondatlanul hagyni. Felelősség ez nem csak azoknak, akik mesterei és művészei a szónak, felelőssége ez azoknak, akik találkoztak és találkoznak a szó mestereivel. ….„Hullámzó vizeken kereszt…” A hajó az egyház jelképe, ősidők óta. A kereszt pedig az egyházatyák írásaiban, képi világában a hajónak az árboca. „Hullámzó vizeken kereszt…”  ….

Soha ne tegyük föl így a kérdést: ki volt Nagy Gáspár? Csak arról lehet beszélni,

hogy ki Nagy Gáspár. Egyenes gerincű, tiszta ember, aki hűséges volt gyökereihez,

becsületes szüleihez, vasi falujához, európai Magyarországához. Ember volt, aki nem függött politikától. Tiszta tekintetű ember, akinek volt bátorsága kimondani az igazságot, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Nagy Gáspár az az ember, akinek költészete nem feledhető. Az a költő, akinek sorai erőt adnak. Akire nem egyszerűen emlékezni kell. Az az ember, aki kell, hogy elkísérjen bennünket az úton.” (Eddig az idézetsor.)

   Miért épp 12 képet választott Nagy Gáspár? Tán ő is az útra gondolt, hiszen ugye  az egyik legelső versének a Stáció-járás címet adta.  A képeken is és a versekben is benne van történelmi utunk, hazánk ezer éve. Ezek versciklus  első sorai:

 

Uram királyom
paripás vonalvitézem
egyedül tiéd az érdem
ha kiszakad tollamból ez ének

További részletek:  A harmadik rész így kezdődik:

 

Jön a Nap s vele István
fölkel minden pogány ellen
Koppány köveit is tisztán
beépíti falba verten

A nyolcadikhoz írt teljes vers:

Kőtengeren kővitorla
úszik bibliai tájban
mintha árnyéka ki volna
tűzve a bazalthegy oldalában
így haladnak fény és árnyék
ezer éve furcsa tárlat
fölöttük repülőn szállnék
vagy mint búcsúzó madárraj
sötét felleget borítva
fehér templomrom egére
de a zúgást a harangét
visszahoznám mindig délre
mert ameddig egy harang szól
és a tájban áll kőkereszt
Isten addig ott araszol
ladikodban s veled evez.

 

Hadd zárjuk a megnyitót a tízedik képhez írt verssel, Schnee Vanda előadásában, megköszönve a megtisztelő figyelmet.

 

Lásd egybe és lásd külön is
háttal a viznek szivárvány
úszik zöld esőfüggöny-tincs
szétpermetezve a látvány
kapujában ég emléke
mandulafákkal mit üzen
elsötétülő nagy kékje
amikor már esti tüzet
gyújtanak körbe a csillagok
ezt látod mióta nézed
elbűvölten hogyan ragyog
vízbe hullva annyi fényed
s ér tovább le tófenékig
mint a röntgensugár ahol
átfúródik nádszéléig
szépségétől nem nyughatol.

-----

Polák István: Egy lexiklopédiáról. Magyar irodalmi művek 1956-2016. (Szerk.: Falusi Márton, Pécsi Györgyi.) Bp. 2021, MMA MMKI. 960 p. url: https://www.mmalexikon.hu/kategoria/irodalom  (Frissítés fentebb.)     

Ahogyan a címadással jelezni próbálom, egy sajátos kötet jelent meg a magyar irodalomtudomány szellemi piacán. A két főszerkesztő által vezetett 13 tagú szerkesztői és 53 tagú szócikkíró gárda a hat évtized irodalmi termését tette egy sajátos mérlegre. Ugyanis a hat évtized alkotói köréből 352-t választott ki, s tőlük pedig összesen 655 kötetet. Azaz a címszavak köteteket tartalmaznak, kötetekről szólnak, kötött, azonos terjedelemben. Ráadásul egyszerre jelent meg a mű nyomtatásban és a világhálón elektronikusan, s ezzel két sajátos tájékozódási lehetőséget is biztosít. A megvett kötet lapozását, és/vagy a netes keresést. Ez utóbbit persze körülményesebben, ahogyan ki fog derülni. Magam a kötetet eddig csak pár perc időtartamban tarthattam a kezemben, egy kötetbemutató rendezvény vendégeként, s még valójában el sem döntöttem, hogy meg akarom-e vásárolni.

A továbbiakban tehát a netes tapasztalataim alapján írok erről az egyébként nagy vállalkozásról.    A szerkesztők és a mű elkészülését szponzoráló és  kiadó-közreadó  köztestület tudatosan vállalta a hibrid műfajt, amit a címben a „lexiklopédia” szóval jelzek. A 13 tagú bizottság konszenzussal döntötte el, hogy mely szerzők mely kötetei kerüljenek bele a válogatásba. Hiszen az Írószövetségnek jelenleg 700 feletti tagja van, s ha nem is mindegyikük szépíró, de a hatvan évre visszatekintve bizonyára kétszer akkora lehetett a számításba jövő névsor, mint a bekerülő. A kötet időrendben tartalmazza a műveket, a neten az időrendet először meg se találtam. (Magánüzenetben azonban javasoltam az amúgy a kötetbemutatón is szereplő Falusi Mártonnak, hogy ezt az évenkénti keresést is tegyék lehetővé. S pici késéssel fedeztem fel a lehetőséget, vagyis árnyékra vetődtem.) S ha a szerzők és kötetek számát összevetjük, azt látjuk, hogy egy-egy alkotótól átlagosan két kötet került bele a válogatásba. Mindez úgy, hogy van olyan alkotó, aki eggyel se, s vannak, akik öttel. Ez egyébként a tudatosan vállalt plafon, hiszen a válogatás fő szempontja az volt, hogy az adott kötet legalább az alkotó pályáján belül jelentsen valamilyen határpontot, fordulatot, nóvumot, s ezzel akár a mai magyar irodalomban is egyéni értéket, különleges karaktert.    

  A továbbiakban előbb a netes változat keresési lehetőségeit ismertetem – habár ezt a címben megadott link nyomán ki-ki maga is megtapasztalhatja –, azután egyéni összesítésű mennyiségi áttekintésre és végül egyéni megközelítésű minőségi értékelésre teszek kísérletet.     A keresési lehetőségek kétirányúak. A megnyitott portálon a bal felső sarokban két kulcsszó látható: „irodalom” ill.  „film”. Ebből következően tehát egy főkapun két adatbázis érhető el, de itt most csak az irodalmi művekről lesz szó. Az „irodalom” link alatt  öt szóból álló menüsor gördül le, azaz az áttekintő keresésnek öt szempontja közül lehet tetszés szerint választani, öt betűrendes további keresősort lehet megnyitni:  a szerzők, a kötetcímek, a címszóírók, a műfajok és a kiadók betűrendes listája érhető el, s mindegyik önálló linkként viselkedik. Azaz bármelyikre kattintva megjelenni annak tartalma. Ahhoz azonban, hogy azt is lássuk, mely szerzőktől hány műről  - és pontosan melyikről  - találunk címszót, meg kell nyitni az egyes szerzők fájlját. Így lesz látható, hogy a betűrendben első szerzőtől, Aczél Gézától 1 kötet,  Nagy Gáspártól 4 kötet és az utolsóként kereshető Zs.Nagy Lajostól is 1 kötet került be a lexiklopédiába. És tán már illő lenne meg is indokolnom, miért találtam ki ezt az öszvér elnevezést. Hát azért, mert a kötet se nem lexikon, se nem enciklopédia, hanem valami a kettő között, félúton. Ha lexikon lenne, akkor nem szabványosították volna a címszavait, hanem az adott címszó jelentőségének lenne megfelelő a terjedelme. Továbbá a köteten belüli elrendezés is megfelelne a lexikonoktól megszokott betűrendezésnek. Ehelyett az időrend lett a fő rendező elv, évenként találjuk meg az ugyancsak széles spektrumon eloszló és fontosnak tekintett köteteket. Egy évből egy kötet (1958-ból) egyből pedig húsz is bekerült (1969-ből) így jön ki itt a matematikai átlag, az évenkénti tíz kötet. Ez az időrend - a nyomtatott mű alapszerkezete -  az „irodalom” kulcsszóra kattintva jelenik meg. Az áttekintő keresés mellett azonban egyedi bogarászásra is mód van. Erre szolgál a portál jobb felső felén lévő ablak, ahova tetszés szerinti kulcsszavakat írhatunk be, s aztán vagy talál a rendszer hozzáillő tartalmat, vagy nem. Az ablak alatt az alábbi szűkítési lehetőségek vannak: szócikk, tartalom, alcím, szerző, műcím,  műfaj, kiadás helye,  kiadó, a szócikk szerzője, irodalom.    Meglepetés is ér  bennünket, mert egy kétszavas névkeresésre – pl. a Nagy Gáspár névre – előjön az egyenkénti összes, azaz a példában minden Nagy és minden Gáspár.    

  A mennyiségi áttekintést (kvantitatív értékelést) kezdjük a nagy számokkal, s ebből következősen a hiányérzetünkkel. Mert ugyan a névsor és a címsor imponáló – még egyszer: 352 szerző 655 kötete, mégis nevek és címek hiánylistájával kezdem, csak felsorolásszerűen. Hiányolom a szerzők közül  Berkesit, Darvast, Maróti Lajost és Wehner Tibort, és a művek közül p. Tóth Krisztina Pixel   c kötetet. Akik és amik bekerültek, azokról már az évenkénti betekintés is érdekes képet állít elénk. A már jelzett nagy hullámzás az évenkénti egy és húsz között nemcsak a válogatók ízlését és értékrendjét jellemzi (ezeket nem is szándékom minősíteni), hanem az adott „évjáratot” is, ahogyan ugyancsak jellemzik az évjáratokat az azokban megtermett borok. Sorolom tovább a szélsőségeket és az átlagos éveket. Legkevesebb kötet:  1958-1, 1960-2 és 1998-6 kötettel.  legtöbb kötet: 1960-20, 1977-19 és2013-18 kötettel. átlagos kötetszám, azaz 10  1984, 2004, 20076, 2013.-ban,  11 pedig 1967-ből, majd 1995-1996-1997-ből. További lehetőség a szerzőnkénti statisztikázás. Itt még játszadozásra is nyílik mód, pl. arra, hogy a szerzők betűrendjét nézve megtippeljük, hogy hány kötettel szerepelnek. Nem volt se időm, se kedvem végignézni, de azért szúrópróbaszerű betekintéssel mégis kerestem példákat. Ezeket három csoportra lehet osztani: a.,  0-1 kötet, b.,  2-3 kötet,  c., 4-5 kötet szerzőnként. Eszerint 0-1 kötettel: pl.  Garai Gábor, Géczi János,  Kacsó Sándor, Kónya Lajos, Lengyel József, Thurzó Gábor.  (Kis baki, hogy az „egykötetes” szerző, Lengyel József 1961-es Igéző c. novelláskötetét regénynek nevezték. Javítást javasoltam.)  2-3 kötetesek Bertha Bulcsu, Garaczi László, Parti Nagy Lajos, Páskándi Géza, Sarkadi Imre, Tóth Krisztina.  4-5 kötettel kerültek be:  Csoóri Sándor, Esterházy Péter,  Nagy Gáspár, Németh László,  Orbán Ottó,  Örkény István, Pilinszky János, Szőcs Géza. A mennyiségi áttekintés záró gondolata azaz kérdése lehet, hogy vajon a kötet hogyan jellemzi, hogyan reprezentálja a hatvan év magyar irodalmát. Szerzőnként mérlegelve bizonyára sokkal jobban, mint a művek számát tekintve. Ugyanis a ma már  elektronikus könyvtári katalógusok azt is lehetővé tennék, hogy szinte 100 %-os teljességgel elénk hozzák az időszakban alkotó összes szerzőt és az összes megjelent művet. Hogy ezekhez hogyan viszonyul a kötet, a jéghegy-hasonlattal élve annak mekkora részét jelenti, hát erről fogalmam sincs.    

  A minőség mérlegelése (kvalitatív értékelés) sikamlós pálya, hiszen itt kétféle értékrend kerül egymás mellé, netán egymással szembe. A szerkesztők-címszószerzők értékítélete és az olvasóé, jelen esetben az enyém. Általános megjegyzésem, hogy a címszószerzők felének a neve ismerős számomra, (ez persze éppúgy minősít engem, mint a szerkesztőket), s ebből azt látom, hogy a kiadó és a szerkesztők belterjesen válogattak. S a minőség ellen szólt  a már említett tény, a szabványosított terjedelem is. Mégis az látszik, hogy a szócikkek szerzői igyekeztek tárgyilagosak maradni. Támaszkodtak a címszavak végén meg is jelölt forrásaikra, arra a néhányra, hiszen a stáb  ezekből is max. ötöt engedett közölni. Azt sem sikerült felfedeznem, hogy az összesen 53 szócikkszerző között hogyan osztották el az alkotókat. Egyenként 10 feletti átlag jön ki, de vannak, akik ötvenet(?)  is írtak, s vannak, akik csak néhányat. Nagy Gáspárról a költő-irodalomtörténész Nagy Gábor írt, aki kuratóriumi tagja a Nagy Gáspár Alapítványnak. De pl. Pilinszky Jánosról nem az életművét kutató Sebők Melinda írt, hanem Horváth Kornélia.  Ismét csak szúrópróba-szerűen néhány címszóról. Esterházyról Smid Róbert, Ladányiról Jánosi Zoltán,  Szőcs Gézáról Blénesi Éva. Legkevesebb címszót Falusi Márton(2) és Kabdebó Lóránd(3) írta, átlagosat Monostori Imre(10),  Pécsi Györgyi(21), és a csúcson a következők:  Sturm László(42) és Márkus Béla(49). Kihagyott mú lehetne a kihagyott szerzők egy-egy jellemző kötete.    

  Végül érdemes elgondolkodni azon, hogy a kötet és a netes adatbázis kiknek készült, kiknek lehet igazán hasznos. Szerintem első helyen az oktatásnak, a magyartanárokat képező egyetemeknek és maguknak a magyartanároknak. Ez már el is kezdődött, ahogyan azt a KRE-n lezajlott kötetbemutatón Sebők Melinda egyetemi docens megjegyezte. A netes adatbázis remek szemléltetési és forráslehetőséget jelent a mai magyar irodalommal foglalkozó szemináriumokon. Az érettségi tételek kiválasztásában és feldolgozásában is segít, természetesen kiegészítve a szerzőkre és a korra vonatkozó általánosabb ismeretekkel. Aztán jó a könyvtárosoknak, akik az olvasóik kalauzolásához kaphatnak belőle emlékezetfrissítő és új ismereteket. Jó a magyar irodalom iránt érdeklődő honfitársainknak, és mindenkinek a világon, aki olvas magyarul. És még nekem is jó lehet, mert a vén fejjel kitalált téma (Az irodalomtanítás rendszerszemléletű innovációjának művészetpedagógiai vetületei) kidolgozása során is hasznosulhat, a neten való bogarászás újabb vadászmezejét képezve.   ---------------------------------------------------------------------------------------------------

Forrás: https://memoarondolgozo.freewb.hu/memozaik6/

 -----------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Patka Lászlóról - költőként Széki Patka László - (1948-2008)

http://www.helyismeret.hu/index.php?title=Patka_L%C3%A1szl%C3%B3

 https://arckepcsarnok.mane.hu/2021/07/28/szeki-patka-laszlo-1948-2008/

https://www.veszpremkukac.hu/szeki-patka-dij-felhivas-fiatal-palyakezdo-publicistaknak/#:~:text=Hetven%20%C3%A9ve%2C%201948%2C%20j%C3%BAlius%2023-%C3%A1n%20sz%C3%BCletett%20Sz%C3%A9ki%20Patka,elnyer%C3%A9s%C3%A9re%20harmadszor%20hirdetnek%20p%C3%A1ly%C3%A1zatot%2C%20ez%C3%BAttal%20fiatal%2C%20p%C3%A1lyakezd%C5%91%20publicist%C3%A1knak.

https://bekefy.agnusradio.ro/2021/07/amikor-teremteselotti-ter-hirtelen.html

http://www.ma.hu/kulturport.hu/199056/Szeki_Patka_Laszlo_relikviai_a_Laczko_Dezso_Muzeumban

 

 

Praznovszky Mihály: „Egy kivénhedt vers-hályogkovács”.  In. Séd, 2021.4. sz. 32-33.p. https://epa.oszk.hu/03500/03506/00034/pdf/EPA03506_sed_2021_04.pdf

    A teljes életmű talán: nyolc Széki Patka László-könyv van előttem. Az egyik nagyon különleges, ha jól látom, még a stencilkorszakból származik 1975-ből. A megyei könyvtár adta ki, sorozatcíme: Fiatal megyei költők: Patka László. A másik 1997-es, a cím már egyértelműen utal a költő örök témájára: Amorgosz. Ez sem testes kötet, de a két évvel későbbi válogatott versek, amelynek a címe Verselfogatás – feltételes szabadlábra helyezéssel, már negyedszázad termésének a javát adja, ahogyan a költő válogatta. A 60 vers cím az elmaradt születésnapi jubileumi kötet lenne, 2008 a dátuma, a költő hatvanadik születésnapját köszöntené, maga dolgozott rajta, de csak hagyaték lett. 2010-ben újabb válogatott verseskötet jutott el az olvasókhoz (ÁTÉGETT ÉG) a vers és a költő örökkévalóságának jegyében. Van még ezenkívül néhány, ha nem is sok kötete, az Amorgosz ciklus folytatása, vagy kezdetekből kettő is: Madárjóslat/Időkerülő (1981, Botár Attilával) és a Vers – köröztetés vérdíjjal (1992).

   Így hát, legalábbis kötetteljességében valamennyire megnézhetem, hogy Patka hogyan viszonyul a Városhoz, amelyben felnőtt életét gyakorlatilag letöltötte, de bizonyos életmeghatározó jelenségeket azonnal megéreztem. (Nem volt nehéz…) Hogy ti. újra és újra felbukkannak benne a gyermekkori győri emlékek. A másik értelemszerűen Amorgosz, ez a kicsiny sziget, amelyet a költő végső menedéknek nézett ki magának, úgy is élte ott át ismétlődő nyarait, mígnem lassan rá kellett jönni, hogy a Paradicsom már elveszett. Még örülhetett, hogy menekültek szerencsétlen serege nem lepte el ezt is, de aztán megtapasztalhatta, hogy az uniformizálódó, mindent s mindenkit lerohanó globálturizmus az idillnek véget vetett. Amorgoszon többé már nem kötnek ki a Patka-féle argonauták hajói.

    Találtam – még ha ciklusba nem is szedett – utazásverseket, amelyek főleg abból adódtak, hogy a szerző mint hivatalnok szervezte a megyei testvérvárosi kapcsolatokat, s ez okból utazhatott Leccébe. Ismét Dél, de most Itália, megtetőzve azt néhány adriai kalanddal. Közben Európa, városok, pillanatok, rögzült élmények – lélekben.

    De én Veszprémet keresem, vajon a sajátos látásmódja: a nyelv ezernyi játéka, a játékra való azonnali készsége, a szójátékok és az irónia hogyan őriztette vele a várost. Én csak úgy látom, hogy Veszprém nem téma és nem ihlet, hanem otthon és munkahely, és a helyi irodalmi élet teljes átélése. Nincs olyan felolvadás benne, mint Győrben vagy a görög szigeten. De a Veszprém ihlette versek a legjobbak közé sorolandók. Fájdalmasan szép a pár sor, amit Szilágyi Lackó halálára írt, vagy a másik, a verstengerben-versárvízben fuldokló város. Egy ciklust állított öszsze Krétai ősz – Veszprémben címmel, de ez tán csak versszületési helymegjelölés, ebben igazán csak egy konkrét, de nem akármilyen veszprémi élményvers lett. Ez A Münnich tér mementója, amelyből a gyanútlan fiatal versolvasók (!) fel sem ismernék, hogy ez valamikor egy veszprémi tér neve volt (igaz, a veszprémiek sem használták, tán egyedül Pap János). A vers dátuma 1990, nyilvánvaló, hogy miféle szabadság jókedve-reménye íratja vele afféle ködös álomként, hogy miként lehet egyszer majd egy város politikailag beszennyezett főterét igazi térnek használni. Komolyan és komolytalanul, közösségi létben és élményekben gazdagon. A versét ő maga olvasta fel 1990. augusztus 17-én egy művészeti projekt alkalmából a húszemeletes tövében. Magam sem tudom, hogy hitt-e ebben, hogy ez lehetséges, legalábbis azzal a játékkal, amit ő javasol, álmodik-e versben. Mára kiderült, hogy ez csak a költő reménye, s mint tudjuk, ezek a költői álmok nagyon ritkán teljesednek be. (Ezen írás címe is ebből a villoni zárásból származik.)

    Ugyanilyen szarkasztikus veszprémi versjáték (dátum nélkül, de tudjuk az időpontot), már sokkal indulatosabb s egy kötőből kiváltképp erős szavakat kiváltó érzelmi lávakitörés: M. M. mester emlékműve Brusznyai Árpádról a Megyeház téren, Veszprémben. Amikor ez a bizonyos M. M. mester (ezt is tudjuk, ki ő), aki a Brusznyai-emlékművet egy Radnótit s vele a magyar költészetet megszentségtelenítő s eltorzított költői sorral véste tele. Merthogy neki az a bizonyos versbéli „csecsszopó” illetlen volt, helyette legyen csak a „csecsemő” szó odakalapálva. Borzalmas dolog volt, egy amúgy is nagyon erőltetetten értelmezhető szobor körüli vitában, többen is szót emeltek ez ellen, és szerencsére lett is eredménye. Az akkor már hanyatlóban lévő M. M. mester, akit a költő „gőgös és öntelt embernek” nevez, csak levésette ostobaságának hírhedt jelét. A vers azért annál többet mutat, mint egy helyi vihart kavaró esemény, hiszen már mögötte akkor tisztán felsejlett az, amiről a költő, éppen mindennapos hivatali létében pontosan ítélkezhetett: „A magát mindenki fölé helyező szépelgés bárkit kiközösít, aki kételkedni merészel egyedül üdvözítőnek nyilvánított fölkentségében” (Prózává áttördelve).

   Ne csodáljuk hát, ha Széki Patkát nem érték Veszprémben olyan versélmények, mint Győrben, vagy az istenek földjén, Amorgoszban. A Pap János-i 25 év kisvárosi szorítása elfojthatott benne, vagy egyáltalán, ki sem alakított olyan költői léthelyzetet, amelynek eredményeként tovább építhette volna az életművét. Amúgy sem volt az a típusú költő, aki képes lett volna alkalmi versek megfogalmazására, leszámítva a pályakezdő „pol-beat” verseit, de hát ki nem forradalmár ifjúkorában, főleg egy antiforradalmár hatalom szorításában. Legfeljebb a Veszprémi Irkában olvashatjuk őt, de akkor sem lép túl az önmagát s helyét kereső költő szerepén. Számára a lét és a világteljesség megismerése volt az, ami felé törekedett nagyon mély, morális és filozófiai alapon megfogalmazott, olykor szenvedélyes, olykor (ön)ironikus verseiben. A város számára csupán a hely, ahol mindezt megvalósíthatta, s ha  Séd • 2021. 4. szám 33 olykor felemelte a fejét a kézirataiból, akkor látta meg otthona érdekes s költőnek való jelenségeit.

    Így születhetett a Völgyhíd-Hölgyhíd verse is rímjátékokkal megrakottan, amelyben ez a látványos építmény alkalom arra, hogy onnan szétnézve megérezze, ez a hely az Veszprémben, ahonnan őt az emlék s a varázslat idők és távolságok fölé röpteti. Évszázadok peregnek a soraiban, megnevezve és sejtetve, költő elődök előtt hajol meg utalásaival, s magasan évezredek fölé szárnyal, amihez a lehető legjobb, vagyis egyetlen kiindulópontja, elstartolási helye csak a Völgyhíd lehet, s csak itt, Veszprémben. 

----------------------------------

(A honlapszerk. szubjektív megjegyzése a közlés körülményeiről : szerencsésnek érzem magam, hogy tagja lehetek a felettünk járó hatodévesek facebook-csoportjának. Így láttam ott Nagy Lizetta megosztását, a fenti írást. Lizetta ségítségével beszéltem telefonon a szerzővel, aki beleegyezését adta az itteni másodközléshez. S a teljességhez tartozik az a néhány  mondatos bevezető, amivel Nagy Lizetta az  írást beillesztette a csoport oldalára. Idézem, mellékelve a közzétett két fotót is:

 „Praznovszky Mihállyal először a debreceni "népművelő-képző" kollégiumában találkoztunk ,1968-as országjárásunk idején. Aztán a sors ajándékaként Mihály Veszprémben kötött ki családjával, a "többi" alakult magától....  Laciról, a "vers-hályoskovácsról" a veszprémi SÉD kritikai lapban jelent meg írása (VII. évfolyam, 2021. 4. szám.)”

S talán hálásak lehetünk a sors kezének is, amivel ezt a cikket ilyen szépen ideterelte, ebbe a rovatba.)                          

 

 

 

 

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Szokoly Tamásról  (1947-2009)

 

https://www.veol.hu/kultura/2009/12/szokoly-tamas-kolto-elhunyt

http://helyismeret.hu/index.php?title=Szokoly_Tam%C3%A1s

Szokoly Tamás (1947 – 2009) – Arcképcsarnok (mane.hu)

Csoóri Sándor: A létversek költője. Szokoly Tamás-est Veszprémben.  In. Palócföld,2007.6. sz. 387-391.p.

https://epa.oszk.hu/03200/03286/00087/pdf/EPA03286_palocfold_2007_6_387-391.pdf

https://irodalomtortenet.wordpress.com/2010/01/21/bucsu-veszprem-ismert-koltojetol-szokoly-tamastol/

https://www.youtube.com/watch?v=L9F2IaRIYuU

https://kultura.uni-pannon.hu/index.php/hu/kulturaszervezo-csoport/archivum/52-trevor-griffiths-komediasok

 

2023.03.29.  Közvetett emlékezés egy  monodrámával, amit a leánya, Patka Heléna írt és ad elő a mai napig. A dramaturg volt az apa.  Figyelmünket erre az előadásra, a produkció meghívásának lehetőségére Földiák András  diáktársunk, az ötödév tagja hívta fel fac-eprofiljában. Idézve: 

Láttam ezt a kiváló műsort, és őszintén ajánlom azoknak, akik fogadni tudják. Most a Petőfi év alatt különösen aktuális:

Feleségek felesége"

- monodráma Petőfiné Szendrey Júliáról -

Írta: Patka Heléna

Dramaturg: Patka László

Jelmez: Sarkadi Nagy László

Rendezte: Dvorák Gábor

SZENDREY JÚLIA: Patka Heléna

PETŐFI hangja: Kaszás Attila

A "Feleségek felesége" című monodráma a tragikus sorsú, sokat szenvedett és sokat átkozott Szendrey Júlia emlékének kíván tisztelegni. Júlia és Petőfi szerelmének különböző állomásai - az atyai tiltás ellenére megkötött esküvő és a koltói mézeshetek - mellett az 1848-as események és a márciusi forradalom egy kicsit történései is megelevenednek az est során.

Júlia naplójegyzetei, levelezése és Petőfi Sándor néhány költeménye segítségével próbáljuk felidézni Szendrey Júlia életének azon szakaszát, amely Petőfihez, illetve a költő halála után az emlékéhez kapcsolódik.

 Link az előadásról: 

https://kultura.hu/irodalom-archivum-felesegek-felesege-patka/

 

 

 

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 

Varga Kovács Amarilla (1950-2022)

 

Varga Kovács Amarilla 1971-2012-ig, nyugdíjazásáig dolgozott az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumban, könyvtár és népművelés szakon szerzett diplomával. Már főiskolai gyakorlatát is a könyvtárban töltötte. Az olvasószolgálati munkát kezdettől fogva szívügyének tekintette, a könyvtárban töltött évtizedek alatt jelentős szerepet vállalt a szakirodalmi tájékoztatás eszközeinek folyamatos fejlesztésében. Számos témabibliográfiát és személyi bibliográfiát állított össze, melyek az adott terület kutatói és a tájékozató könyvtárosok számára napi munkaeszközként használatosak. Nemcsak a hagyományos tájékoztatási források területén dolgozott, sokat tett a pedagógiai szakirodalmi adatbázis, az ERIC megismertetéséért, használatának elterjesztéséért a tájékoztatásban és irodalomkutatásban.

Könyvtári munkája során folyamatosan képezte magát, mind könyvtárszakmai, mind pedagógiai területen. 1974-ben egyetemi diplomát szerzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán könyvtár szakon, 2002-ben pedig pedagógia szakon. Szakmai kapcsolatai révén rendszeresen hívott meg előadókat az intézménybe, továbbképzéseket szervezett munkatársai számára is. Szaktájékoztató munkája szerves részének tekintette a könyvtárhasználat és az  információs műveltség színvonalának emelését – pedagógushallgatók generációi tanulták tőle a szakirodalomban való eligazodás hagyományos és elektronikus eszközeinek használatát. Hasonlóképpen segítette a könyvtárosképzésben tanuló, a könyvtárban szakmai gyakorlatukat töltő hallgatókat és az új munkatársakat is. Jó kapcsolatot épített ki és tartott fenn a pedagógusképző intézményekkel, a neveléstudományi és neveléstörténeti kutatásokat folytató intézményekkel és egyes kutatókkal is. Tevékenysége legfontosabb célja a színvonalas pedagógiai szakirodalmi szolgáltatások fenntartása volt, a legszélesebb szakmai közösség számára. Varga Kovács Amarilla egész pályája során, személyes ambícióit is alárendelve, rendkívüli alázattal és hivatástudattal gyakorolta a szó legnemesebb értelmében az olvasók szolgálatát. 

Akik ismerték, tudják, milyen jó munkatárs, segítőkész és egyenes ember volt. Emlékét szeretettel megőrizzük!

 

(Forrás: az OPKM munkatársai.) Feltöltve: 2023.03.01.

 

 

Jelentősebb írásai,  bibliográfiai összeállításai a cd-szerkesztő gyűjtésében:

1. Varga Kovács Amarilla : A mese és az olvasás. Elektronikus Könyv és Nevelés. - 8. (2006) 4. , p. 89-91. http://epa.oszk.hu/01200/01245/00032/vka_0604.htm

2.       Egészséges életmód - egészségnevelés, 1985-1991 / [összeáll. Varga Kovács Amarilla, Verőcei Katalin]

Megjelenés

Budapest : OPKM, 1992

Terjedelem, fizikai jellemzõk:

[2] p., [1], 27 fol. 30 cm

3.       Nemes Lipót irodalmi munkássága az OPKM állománya alapján / [összeáll. Varga Kovács Amarilla] ; [kiad. az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum]

Megjelenés:

Budapest : OPKM, 1986

Terjedelem, fizikai jellemzõk:

[12] p. 25 cm

A gyermek és ifjúsági sajtó története / [összeáll. Varga Kovács Amarilla]

Megjelenés:

Budapest : OPKM, 1984

Terjedelem, fizikai jellemzõk:

[1], 8 fol. 30

5.       Az óvó- és tanítóképző intézetek pedagógiai és pszichológiai tankönyvei / [összeáll. Varga Kovács Amarilla, Tóthpál Józsefné]

Megjelenés:

Budapest : OPKM, 1994

Terjedelem, fizikai jellemzõk:

[2], 26 fol.

6.

Dr. Mann Miklós történész munkáinak bibliográfiája / [... szerk. Varga Kovács Amarilla] ; [közread. az] ELTE PPK Pedagógiatörténeti Tanszéke

Megjelenés:

[Budapest] : ELTE PPK Pedagógiatört. Tansz., 2005

Terjedelem, fizikai jellemzõk:

16 p. 20 cm

7. Harsányi István pedagógiai publikációinak bibliográfiája. (Összeáll. - -. Kiad. az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum)

Megjelenés:

Budapest,: 1988

Terjedelem, fizikai jellemzõk:

39 p. 25 cm

8. A tanulók személyiségének megismerése : : 1978-1987 / [összeáll. Varga Kovács Amarilla]

Megjelenés:

Budapest : OPKM, 1988

Terjedelem, fizikai jellemzõk:

[4] p., 5-21 fol. 31 cm

9. Ifjúsági kábítószerfogyasztás / [összeáll. Varga Kovács Amarilla]

Megjelenés:

Budapest : OPKM, 1988

Terjedelem, fizikai jellemzõk:

29 fol. 30 cm

10. Kozma Tamás szakirodalmi munkássága / [az anyaggyűjtést végezte és szerk. Nagy-Baló Evelyn, Varga Kovács Amarilla]

Megjelenés:

[Budapest],: [2008]

Terjedelem, fizikai jellemzõk:

67 fol. 29 cm

11. Az óvoda és az óvónőképzés története Magyarországon : válogatott bibliográfia / [összeáll. Tóthpál Józsefné, Varga Kovács Amarilla]

Megjelenés:

Budapest : OPKM, 1987

Terjedelem, fizikai jellemzõk:

88 p. 29 cm

12. A megyei pedagógiai intézetek pedagógiai szolgáltatásai, 1985-1991 / [összeáll. és az annotációkat kész. Varga Kovács Amarilla, Tóthpál Józsefné]

Megjelenés:

Budapest : OPKM, 1992

Terjedelem, fizikai jellemzõk:

[2] p., [1], 34, [8] fol. 30 cm

13.   Kozma Tamás szakirodalmi munkássága : megjelent az ünnepelt 70. születésnapja tiszteletére / [az anyaggyűjtést végezte és szerk. Nagy-Baló Evelyn, Varga Kovács Amarilla, Kozmáné Sike Emese ; lezárva: 2008. november 30]

Megjelenés:

Debrecen : Debreceni Egyetem Neveléstudományok Intézete, 2009

Terjedelem, fizikai jellemzõk:

150 p. ill. 21 cm

14.   Pedagógiai innováció : : 1974-1988 / [összeáll. Tóthpál Józsefné és Varga Kovács Amarilla]

Megjelenés:

Budapest : OPKM, 1989

Terjedelem, fizikai jellemzõk:

[4] p., 78 fol. 30 cm

15.   Iskolai kísérletek, 1974-1988 / [összeáll. Tóthpál Józsefné és Varga Kovács Amarilla]

Megjelenés:

Budapest : OPKM, 1989

Terjedelem, fizikai jellemzõk:

[1], 78 fol. 30 cm

16.   Báthory Zoltán szakirodalmi munkássága / [... összeáll. barátai, a köszöntőt a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottságának elnöke írta] ; [közrem. Varga Kovács Amarilla]

Megjelenés:

Budapest : Vári Péter, 2001

Terjedelem, fizikai jellemzõk:

40 p., [1] t.fol. ill. 19 cm

17.   Magyar pedagógiai irodalom : 1955-1958 : folyóiratcikkek : [bibliográfia] / [összeáll. Felkai Lászlóné, Tóthpál Józsefné, Varga Kovács Amarilla]

Megjelenés:

Budapest : Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, 1992

Terjedelem, fizikai jellemzõk:

III, 567 p. 20 cm

18.   Nagy Sándor pedagógiai publikációinak bibliográfiája. (Összeáll. - -. Kiad. a Magyar Pedagógiai Társaság elnöksége, MTA Pedagógiai Biz., Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum)

Megjelenés:

Budapest,: 1986

Terjedelem, fizikai jellemzõk:

29 p. 24 cm

19.   A tanítási óra / [összeáll. Korenné Horváth Katalin, Varga Kovács Amarilla]

Megjelenés:

Budapest : OPKM, 1988

Terjedelem, fizikai jellemzõk:

[2], 14 fol. 30 cm

20.   Nemzetközi tanulói tudásszintmérések hazai irodalma, 1969-2009 : : Bibliográfia / ... készítésében közrem. Varga Kovács Amarilla, Borostyániné Rákóczi Mária

Megjelenés:

[Budapest],: [2009]

Terjedelem, fizikai jellemzõk:

35 fol. 30 cm

21.   Magyar pedagógiai irodalom válogatott, annotált bibliográfiája : : Önálló kiadványok, 1981-1986 / [... kész. és összeáll. Sasi Margit, Tóthpál Józsefné, Varga Kovács Amarilla] ; [kiad. az] Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum

Megjelenés:

Budapest : OPKM, 1987

Terjedelem, fizikai jellemzõk:

[2], 120 fol. 30 cm

22.   A soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) története : : Bibliográfia : 1944-2007 / [az anyaggyűjtést végezte Borostyániné Rákóczi Mária, Szabó Károly, Varga Kovács Amarilla] ; [szerk. Borostyániné Rákóczi Mária]

Megjelenés:

[Budapest],: [2007]

Terjedelem, fizikai jellemzõk:

[14] fol. 29 cm

23.   Nagy Sándor / Petriné Feyér Judit, Szabolcs Éva ; [bibliográfiát összeáll. Szilágyi Erzsébet, Varga Kovács Amarilla]

Megjelenés:

Budapest : OPKM, 1999

Terjedelem, fizikai jellemzõk:

91 p. ill. 21 cm

24. [PDF]„Az elektronikus ügyintézés ismereteinek elsajátítása” - OPKM

www.opkm.hu/download/okta.pdf

• Tárolt változat
• Hasonló

... ügyintézés ismereteinek elsajátítása”. Oktatási segédlet. Készítették: Goda Beatrix. Pallos Zsuzsanna. Szabóné Gellért Ágnes. Varga Kovács Amarilla.

2007. 44 p.

 

Forrás: a NK 1968-71. évfolyam történetéről szóló CD, készült 2016-ban. Feltöltve: 2023.03.01.

-------------------------------------------------------------------

Cukor György NK.9.évf. (1951-2023)

https://budakornyekitv.hu/torokbalinti-arcelek-cukor-gyorgy-kolto-muveszeti-iro/

Wehnet Tibor búcsúbeszéde a temetésen:

https://ujforras.hu/cukor-gyorgy-bucsuztato/